Az ugarcsiga

Gyermekkoromban májusi, júniusi esős napokon óriási –talán  több ezer egyedből álló csoportjaiban is megfigyelhető volt ez a  csigafaj. A kert alatti ördögcérnás bozótosban lépten nyomon látható volt. Sokáig azt hittem ez az éti csiga. Valójában Európa legnagyobb házas csigájától, az éti csigától jóval kisebbre nő. Megyénk szinte minden területén találkozhatunk vele még ma is. Számuk azonban a gyomírtók és a rovarölőszerek használata miatt erősen lecsökkent. Négy éves korában éri csak el az ivarérettséget, s addig a pici csigákra számtalan veszély leselkedik. Nagysága és színezete alapján is könnyen elkülöníthető az exportcikknek számító és sajnos, ezért szintén egyre gyérülő nagytermetű éti csigától. Az ugarcsiga  25-35 milliméter közötti nagyságú, s többnyire piszkosfehér vagy szürkés árnyalatú a mészháza. Domboldalakon, füves réteken, gazos fasorokban, kertekben, nedves árkokban, töltésoldalakon találkozhattok vele. Mészházán nincsenek minták, csak halványan kidomborodó bordácskák. A fagyok elmúltával bújik elő téli, földalatti rejtekeiből. Egy-egy májusi, júniusi zápor után szinte hemzsegnek a talajon. Ekkorra esik ugyanis párzási időszakuk. Fehér színű, aprócska gyöngyökhöz hasonló petéit néhány centis, maga vájta gödörbe helyezi. Az ugarcsiga különböző növényi anyagokat fogyaszt. Ősszel többször is megfigyeltem, amint kettétört burgonyán lakmározott vagy féltucatnyi csiga. Tél közeledtével a földbe vagy vastag avarréteg alá húzódik, s háza bejáratát vékony mészlapocskával betapasztja. Ha találkoztok vele, amint kimért lassúsággal halad útján, ne lépjetek rá oktalanul – csupán az „erősebb” jogán. Tiszteljétek benne az élőlényt! Hazánkban védett állat, melynek 5-ezer Ft az eszmei értéke. A természetes bozótosok, gazos nedves árkok meghagyásával remélhetőleg nem  kell tartanunk  további  rohamos megfogyatkozásától. ( agárdy s)

A parlagi ligetszépe

Útszéleken, gyér füvű homokdombokon, vasutak mentén és még számtalan helyen június közepétől augusztus végéig díszlik ez a kétéves, gyönyörű szép vadvirág. Iskolánk gyógynövénykertjében rögtön a bejáratnál is látható. Ugyanis sokféle célra használják, mint kiváló gyógynövényt. A kifejlett ligetszépe magassága olykor az egy métert is meghaladja. Vastag erős gyökere mélyre hatol a talajba. Észak-Amerikából származik, de olyan jól érzi magát nálunk, hogy szerte az országban elterjedt. Mintha sárgán világító magas gyertyák lennének – ez az első benyomása róla a vele ismerkedőnek. Különösen szép látvány éjjel, a zseblámpa fényében sárgálló virágtömeg. Élénksárga virágai este nyílnak, s édes illatukkal magukhoz csalogatják a sokféle éjjeli lepkét. Gyakran napközben is látni a virágaiból lakmározó szendereket, kacsafarkú lepkét. Sok bogár pedig egyenesen virágporáért keresi fel. Egy apró kísérletet is végezhetünk a növénnyel. Érdemes vázába tenni, mint vágott virágot. Ekkor ér csak meglepetés bennünket. Ugyanis minden reggelre kifeslik egy-egy bimbó, s kibomlik a visszahajló csészelevelek által  összefogott sárga virágkoszorú. Bár virágai nem hosszú életűek, egy bimbókkal teli hajtás egy héten túl is szépen díszlik vázánkban. A különböző talajtípusokra a parlagi ligetszépe egyáltalán nem igényes. Elviseli a száraz homokot, de a nedves agyagtalajokat is. Kertünk kedves dísze lehet e növény melynek nagyobb virágú dísznövény változatát a virágboltokban is megtaláljuk. ( fotó és szöveg: Agárdy Sándor)

A közönséges lószúnyog

Nem kell vízpartra, vagy erdőbe menni, hogy megpillantsuk ezt a hatalmasra nőtt szúnyogfajt. A zöldségeskertekben, parkokban, szőlőkben, legelőkön sok ízeltlábú között időnként találkozhatunk egy igen furcsa jószággal is a közönséges vagy kósza lószúnyoggal. Sok ember ok nélkül fél e cingárlábú, kétszárnyú rovartól, holott teljesen ártalmatlan! Csupán növényi nedveket szívogatnak. Feje csőrszerűen megnyúlt s itt találjuk szívó szájszervét. Zörgő röptéről és figyelemre méltó hatalmas három pár lábáról mindenki könnyűszerrel felismeri.

Ha óvatlanul kézbe fogjuk lábait, igyekszik menekülni, s egy rebbenéssel letörheti cérnavékonyságú végtagjai valamelyikét. Színezetére a rozsdabarna szín a jellemző, akárcsak rokonára, a hozzá igen hasonló kerti lószúnyogra. A fej, a tor és a potroh hosszúsága a 2,5 centimétert is elérheti, de ettől nagyobb méretűnek tűnik hatalmas lábai miatt. Hátsó szárnyait alig vesszük észre. Ezek az elcsökevényesedett szárnyacskák nagy szerepet játszanak az állat repülés közbeni egyensúlytartásában.

Sok száz apró fekete petéjét nedves kerti talajokba rakja, s a kikelő lárvák tömeges elszaporodásuk esetén a gyökerek, sőt a talajból feljőve a termesztett növények leveleinek megrágásával jelentős károkat okozhatnak. Különféle talajfertőtlenítő szerekkel, s a gyomosodás megakadályozásával, vetésforgó alkalmazásával védekezhetünk az általa okozott károk ellen. (fotó és szöveg: Agárdy Sándor)