Get Adobe Flash player

"Áldottak legyenek a füvek és a fák és áldott legyen a földön minden virág, és áldott legyen az út, áldott legyen a kő, mert itt jár halk léptekkel az Üdvözítő." (Ölbey Irén)



Ölbey Irén Általános Iskola OM:033479
4495. Döge, Osváth tér 6.
06-45-450-413 - sulidoge@gmail.com
Intézményvezető: Agárdy Sándor
Intézményvezető-helyettes: Józsi Barnabás


 

MENTORÁLÓ INTÉZMÉNY 

A KÖRNYEZETI - TERMÉSZETISMERETI NEVELÉS

ÉS A TERMÉSZETTUDOMÁNYOS, HOLISZTIKUS
SZEMLÉLET MÓDSZERTANI FEJLESZTÉSE A DÖGEI
ÖLBEY IRÉN ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN.

 

 

 

 




 


Ma 2020. november 28., szombat, Stefánia napja van. Holnap Taksony napja lesz.

Ki olvas minket?

Oldalainkat 209 vendég böngészi
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa92
mod_vvisit_counterTegnap388
mod_vvisit_counterEzen a héten2304
mod_vvisit_counterMúlt héten3423
mod_vvisit_counterEbben a hónapban11634
mod_vvisit_counterA múlt hónapban11983
mod_vvisit_counterEddigi összes látogató974494

Az elmúlt 20 percben Online: 9
A te IP címed: 127.0.0.1
,
Mai dátum: 2020 nov., 28

Iskolai hírek

Most láthatod a természetben!

A jégmadár

A mezőladányi Tisza-part szinte áthatolhatatlan füzeseiben egy öregebb fehér nyár víz fölé hajló száraz ágán csillogó tollú apró madárka üldögélt. Majd félóra hosszat figyeltem vadászatát, mely többször is eredményes volt.  A jégmadár, melyet a kolibrikhez hasonlóan „repülő drágakőnek” is nevezhetnénk egyike hazánk legszínpompásabb madarainak. A házi verébtől valamelyest nagyobb testű. Folyók patakok, bő vizű csatornák, vagy tiszta vizű tavak környékén találkozhatunk vele.  Megtalálható a dögei Csedmóna partján éppúgy, mint a Rétközi tónál. A nyáron az iskola melletti csatorna partján is megfigyeltem. Igen éber, vigyázó természetű, ezért alaposabb megfigyeléséhez távcsőre van szükségetek. Alakja és színezete alapján könnyű felismerni.

Aránylag apró testéhez képest nagy feje és nyílhegyszerű hosszú csőre van. Háta fénylő kékeszöld, a fej és a szárnyak feketés árnyalatú sötétzöldek. A szem két oldalán egy-egy barna sáv húzódik a szárnyak tövéig. Csillogó sárga torka, barna melle és hasalja csodálatos színpompába öltözteti. Többnyire egy-egy víz fölé hajló ágon üldögél – figyeli a melegebb part menti vizet. Amennyiben megfelelő zsákmányra van kilátás, fejét megemeli, majd valóságos torpedóként csapódik a vízbe. Leginkább apró halakra vadászik, melyeket a víz alatt kap el, s csőrébe a ficánkoló halacskával – elfogyasztani visszaszáll üldögélő helyére. Ezen kívül elkapja a nagyobb testű vízi rovarokat, csigákat is. Lábai aprók, s igen nehézkes velük a járás – inkább az ágakon való kapaszkodáshoz idomult.

Fészkét partoldalakba vájt méter hosszú üregekbe építi. Hófehér tojásai alá alomként meg nem emésztett halszálkadarabokat, a rovarpáncélok kitintörmelékeit kotorja, s ezen költi az üreg tágabb belső végében 6-7 fiókáját.

A horgászok is sokszor megfigyelhetik a jégmadarat, amint a víz fölött tiit-tiit hangját hallatva egyenes vonalban végig repül. Télen, ha a vizek befagynak, délebbre költözik. Meleg források, be nem fagyó csatornák környékén azonban áttelelő példányaival is találkozhatunk. Ne feledjétek, hogy a jégmadár 50-ezer Ft eszmei értékkel védett madarunk! Neve a német „eisvogel” tükörfordítása. A nyelvújítás korában megpróbálkoztak a „ jegér” elnevezéssel, de ez nem terjedt el. Egyes nyelvjárásokban a „vízi király” illetve a „dunapáva „elnevezései mindenesetre igen találóak.

Szöveg: Agárdy Sándor Fotó: Danku János

 

Megérkeztek a tankönyvek!

Hétfőn hiánytalanul megérkeztek a tankönyvek az iskolába. Minden tanuló az első tanítási napon fogja megkapni a könyveket.

Szabóné Balogh Erika tanárnő, tankönyvfelelős

Most láthatod a természetben!

A kuvik

Egy apró ragadozómadarat szeretnék bemutatni, melyről ostoba babonák keringenek. A kuvikról van szó, mely latin neve szerint Pallas Athene istennő szent madara volt. / Athene noctua/. Legalábbis a régi görögök így tartották, igaz a görögországi egy alfaja a mi kuvikunknak.  Még a korabeli pénzérméken is megjelenítették. Hazánkban a babonák iszapjában gyökerezve, „halálmadárnak” mondják. Ezért a köztudatban elterjedt elnevezés miatt számos téves előítélet él még napjainkban is ez iránt a kedves kis „tollpamacs” madárka iránt. Könnyű rájönni a halálmadár elnevezésre, ha megismerjük e madárfaj táplálkozási szokásait. Éjjel és nappal egyaránt vadászik rovarokra, kisebb rágcsálókra, apró madarakra. Hajdanában, amikor közvilágítás még nem létezett, falusi és városi házaknál, ha beteg vagy haldokló, esetleg halott volt, gyakran reggelig égett a lámpa.  Az ablakból kiszivárgó fénykörébe gyűjtve a számtalan éjjeli bogarat, lepkét.  A kuvik természetesen a rovarok nyüzsgésére megjelent a zsákmány reményében és gyakran jellegzetes „kui-kui” hangját hallatta, melynek hallatán a haláltól, az esetleges betegség rosszabbra fordulásától félő ember babonás erőt tulajdonított e madárnak. Szintén a közhiedelemmel ellentétben, akárcsak a többi bagolyfaj, a kuvik is lát nappal. Ez a kistestű, nagyfejű, hosszú lábú- kb. 20 cm-es madárka sokszor naphosszat üldögél faágakon, villanypóznákon, kéményeken. Nálam a szomszédban egy nem használt kéményben van a fészke is. Egy gépkocsinak ütköző, s a fején szerencsére csak felszínesen sérült, de már röpképes fiókáját néhány napig még nevelgettem is, amig el nem tudott repülni. Ez a madárka látszik az egyik fotón is. A látszólag egykedvűen figyelgető állat közeledésünkre testét és fejét érdekesen meg-megbiccentgeti, majd alacsonyan suhanva tovaszáll. Rovarokra a szürkület beálltával kezd vadászni, míg az éjszaka sötétjében a kisemlősökre, egerekre, pockokra jelent nagyobb veszélyt. Színezete nem túl feltűnő, hiszen barnás hátoldalán fehéres sávok és pettyek teszik még rejtőbbé tollszínét. Telente bátrabban bemerészkedik az emberi településekre is. Ilyenkor igencsak tizedeli a házi verebeket. Fészkét is emberközelbe építi, faodvakban, házak hasadékaiba, padlásokra. Természetkutató szakkörünk tagjai a Litki bekötőút mellett több mesterséges kuvikodút is kihelyeztek ez év tavaszán.  Hazánkban 100-ezer Ft eszmei értékkel, védelem alatt áll!

 

Szöveg: Agárdy Sándor.    Az ágon figyelő kuvik  fotóját Danku János készítette.

Most láthatod a természetben!

A sárga billegető

Bizonyára sokan látták már a gyors mozgású, legyek után szaladgáló, fekete-fehér tollazatú, hosszú farkát meg-meg billegtető barázdabillegetőt. Talán 5-6-éves lehettem, amikor Édesapám Matyi lovunkkal szántott a Hatvékás-dűlőben. Tavasz volt. Felültetett a ló hátára, de én mindig a szántásban elénk röppenő kis madárkát, a barázdabillegetőt figyeltem. Édesapámtól tudtam meg a nevét is. Fölöttünk már a mezei pacsirta énekelt. Mert akkoriban Zsuzsanna napján (február 19) többnyire már megérkezett. Szántani csak március közepétől lehetett, ha az idő engedte- krumpli alá. Mintha ma lett volna, úgy emlékszem ezekre a pillanatokra. Igy ismertem meg lépésről lépésre, és máig rajongásig tisztelem a természetet.

Egy másik, hazánkban gyakran fészkelő billegető fajról azonban talán keveseknek van tudomásuk: ez a sárga billegető, melynek védett értéke 25-ezer Ft. Az őszi és tavaszi vonulásoknál nagy csapatokban tartózkodnak Magyarországon. A magasban repülve is viszonylag könnyen felismerhető jellegzetes „ficüp-ficüp” kiáltásai alapján, mellyel messziről hírül adja közeledtét. Vadvizek, árkok, nedves, tocsogós területek a kedvelt tartózkodási helyei. Körülbelül veréb nagyságú, jellegzetesen hosszú farkú madár, hasi és begytáji tollazata élénk citromsárga színű. Felsőteste szürkészöld, szárnyai pedig olajbarnák. Bár elég feltűnő tollazatú, mégsem könnyű észrevenni a nyár vagy őszi tájban, a barna megannyi árnyalatát hordozó tarka színekben pompázó növényzet között. A sárga billegető, mint említettem gyakori madár hazánkban, ám rejtőzködő életmódja miatt nyáron nem könnyű felfedezni fészkét. Nem a mezők és a házak környékének, hanem inkább a tocsogós réteknek, vízpartoknak a madara. Fészkét is víz közelébe rejti, magas fű közé. Rovarokkal, apró gilisztákkal táplálkozik. Igen sok rovart, főleg szúnyogot fogyaszt, így nagy szerepe van a biológiai védekezésben. Többnyire télen is itt tartózkodik.

 

Szöveg: Agárdy Sándor                        Fotó: Danku János.

 

(Többen kérdezték, ki is ez a szép fotókat készítő Danku János? Nos -Tornyospálcán 1978-ban az első osztályom végig kitűnő tanulója volt. Minden Ricsikai táboromban részt vett, madártani újságot szerkesztettünk, megszámlálhatatlan terepi kutatásban, túrán vett részt, s ma is- bár műszaki mérnök ember- elkötelezett természetvédő és kitűnő amatőr fotós.  A több éve készülő, Döge környékének élővilágát feldolgozó dolgozatomhoz - talán könyv is lesz belőle egyszer? - sok természetfotót kaptam Tőle.)

Érik a homoktövis

Iskolánk dendrológiai kertjében meglepő látvány fogadja a felfedezni vágyókat. A kert délkeleti sarkában termését érleli a homoktövis. Ez az egyivarú kétlaki fásszárú növény rendkívül szúrós. Ágtövisei közül nagyon nehéz a pici vörösre érő bogyókat leszedni. A termések rendkívül savanyúak. A mi kis cserjénken csak néhány szem termés látható. Igaz még csak két évesek. ( as)

További cikkeink...