Az ugarcsiga
Gyermekkoromban májusi, júniusi esős napokon óriási –talán több ezer egyedből álló csoportjaiban is megfigyelhető volt ez a csigafaj. A kert alatti ördögcérnás bozótosban lépten nyomon látható volt. Sokáig azt hittem ez az éti csiga. Valójában Európa legnagyobb házas csigájától, az éti csigától jóval kisebbre nő. Megyénk szinte minden területén találkozhatunk vele még ma is. Számuk azonban a gyomírtók és a rovarölőszerek használata miatt erősen lecsökkent. Négy éves korában éri csak el az ivarérettséget, s addig a pici csigákra számtalan veszély leselkedik. Nagysága és színezete alapján is könnyen elkülöníthető az exportcikknek számító és sajnos, ezért szintén egyre gyérülő nagytermetű éti csigától. Az ugarcsiga 25-35 milliméter közötti nagyságú, s többnyire piszkosfehér vagy szürkés árnyalatú a mészháza. Domboldalakon, füves réteken, gazos fasorokban, kertekben, nedves árkokban, töltésoldalakon találkozhattok vele. Mészházán nincsenek minták, csak halványan kidomborodó bordácskák. A fagyok elmúltával bújik elő téli, földalatti rejtekeiből. Egy-egy májusi, júniusi zápor után szinte hemzsegnek a talajon. Ekkorra esik ugyanis párzási időszakuk. Fehér színű, aprócska gyöngyökhöz hasonló petéit néhány centis, maga vájta gödörbe helyezi. Az ugarcsiga különböző növényi anyagokat fogyaszt. Ősszel többször is megfigyeltem, amint kettétört burgonyán lakmározott vagy féltucatnyi csiga. Tél közeledtével a földbe vagy vastag avarréteg alá húzódik, s háza bejáratát vékony mészlapocskával betapasztja. Ha találkoztok vele, amint kimért lassúsággal halad útján, ne lépjetek rá oktalanul – csupán az „erősebb” jogán. Tiszteljétek benne az élőlényt! Hazánkban védett állat, melynek 5-ezer Ft az eszmei értéke. A természetes bozótosok, gazos nedves árkok meghagyásával remélhetőleg nem kell tartanunk további rohamos megfogyatkozásától. ( agárdy s)

A parlagi ligetszépe
Útszéleken, gyér füvű homokdombokon, vasutak mentén és még számtalan helyen június közepétől augusztus végéig díszlik ez a kétéves, gyönyörű szép vadvirág. Iskolánk gyógynövénykertjében rögtön a bejáratnál is látható. Ugyanis sokféle célra használják, mint kiváló gyógynövényt. A kifejlett ligetszépe magassága olykor az egy métert is meghaladja. Vastag erős gyökere mélyre hatol a talajba. Észak-Amerikából származik, de olyan jól érzi magát nálunk, hogy szerte az országban elterjedt. Mintha sárgán világító magas gyertyák lennének – ez az első benyomása róla a vele ismerkedőnek. Különösen szép látvány éjjel, a zseblámpa fényében sárgálló virágtömeg. Élénksárga virágai este nyílnak, s édes illatukkal magukhoz csalogatják a sokféle éjjeli lepkét. Gyakran napközben is látni a virágaiból lakmározó szendereket, kacsafarkú lepkét. Sok bogár pedig egyenesen virágporáért keresi fel. Egy apró kísérletet is végezhetünk a növénnyel. Érdemes vázába tenni, mint vágott virágot. Ekkor ér csak meglepetés bennünket. Ugyanis minden reggelre kifeslik egy-egy bimbó, s kibomlik a visszahajló csészelevelek által összefogott sárga virágkoszorú. Bár virágai nem hosszú életűek, egy bimbókkal teli hajtás egy héten túl is szépen díszlik vázánkban. A különböző talajtípusokra a parlagi ligetszépe egyáltalán nem igényes. Elviseli a száraz homokot, de a nedves agyagtalajokat is. Kertünk kedves dísze lehet e növény melynek nagyobb virágú dísznövény változatát a virágboltokban is megtaláljuk. ( fotó és szöveg: Agárdy Sándor)

A közönséges lószúnyog
Nem kell vízpartra, vagy erdőbe menni, hogy megpillantsuk ezt a hatalmasra nőtt szúnyogfajt. A zöldségeskertekben, parkokban, szőlőkben, legelőkön sok ízeltlábú között időnként találkozhatunk egy igen furcsa jószággal is a közönséges vagy kósza lószúnyoggal. Sok ember ok nélkül fél e cingárlábú, kétszárnyú rovartól, holott teljesen ártalmatlan! Csupán növényi nedveket szívogatnak. Feje csőrszerűen megnyúlt s itt találjuk szívó szájszervét. Zörgő röptéről és figyelemre méltó hatalmas három pár lábáról mindenki könnyűszerrel felismeri.
Ha óvatlanul kézbe fogjuk lábait, igyekszik menekülni, s egy rebbenéssel letörheti cérnavékonyságú végtagjai valamelyikét. Színezetére a rozsdabarna szín a jellemző, akárcsak rokonára, a hozzá igen hasonló kerti lószúnyogra. A fej, a tor és a potroh hosszúsága a 2,5 centimétert is elérheti, de ettől nagyobb méretűnek tűnik hatalmas lábai miatt. Hátsó szárnyait alig vesszük észre. Ezek az elcsökevényesedett szárnyacskák nagy szerepet játszanak az állat repülés közbeni egyensúlytartásában.
Sok száz apró fekete petéjét nedves kerti talajokba rakja, s a kikelő lárvák tömeges elszaporodásuk esetén a gyökerek, sőt a talajból feljőve a termesztett növények leveleinek megrágásával jelentős károkat okozhatnak. Különféle talajfertőtlenítő szerekkel, s a gyomosodás megakadályozásával, vetésforgó alkalmazásával védekezhetünk az általa okozott károk ellen. (fotó és szöveg: Agárdy Sándor)

2019.július 27-én a koradélutáni órákban a Tornyospálca Jéki-szél nevű területén található kb. 20-éves fehér nyáras területén „vadásztam” barna érdestinóru gombára. Mivel előtte egy nappal bőséges eső áztatta a vidéket- gondoltam éppen ideje a gombaszedésnek. Tinóru - ki tudja miért 5-10-db elöregedett példány ha volt, ezt le sem szedtem. Viszont már visszafelé tartottam a Kotyor nevű régi vízállás felől amikor az erdő szélén a második sor nyárfa alatt- néhány lépésnyire a tarlóföldtől feltűnő-sőt ijesztő jelenséget figyeltem meg. Kissé meggörbült vörös végű ujjszerű képződmények állták félkörbe a fatörzset. Nem lehetett nem észrevenni. Ilyen a vörös szín riasztó, figyelemfelhívó volta ! Szinte az egész aljnövényzet barnás-zöldes-sárgás volt, a már lehullott nyárlevelektől és az elszáradt egérárpa szalmájától , viszont a száraz fa tövében az 5-db ceruzavastagságú „ valami” látványa nem hagyott nyugodni. Visszamentem a kocsiban mindig nálam lévő fényképezőgépért , majd több képet is készítettem. Azt már láttam, hogy valamiféle gomba /szömörcsög féle/ lehet, de biztosat csak hazaérve a határozás során próbáltam szerezni. Kiderült, hogy tényleg szömörcsög. Ezt egyébként a kellemetlen dögszaga is elárulta amint az objektívvel fölé hajoltam. Nagyobb- akár arasznyira is megnövő rokona az erdei szömörcsög az iskolánk füvészkertjében is látható volt azon a napon. Megbeszéltem a látottakat a fiammal, majd Széles András kollégámnak is átküldtem e-mailan a képeket. Ő több gombász szakembernek is megmutatta, s úgy tűnik valami ritkaságot találtam? Bár csak a szakemberek által elvégezhető pontos spóraelemzés tehet rá pontot, de a talált gomba morfológiai jegyei alapján feltételezhető, hogy a ritka- igen sokak által( általam sem) még sohasem látott Elegáns kutyaszömörcsög / Mutinus elegans/ vagy a hazánkban még nem talált Málnavörös kutyaszömörcsög . / Mutinus ravenelii/
Mindenesetre órák múlva visszamentem, s néhányat begyűjtöttem mint bizonyító példányt a forróságban már fonnyadó termőtestekből. Régi barátomnak egy erdei iskolát vezető biológia tanárnak, Domina Norbertnek is elküldtem a gombafotót, s Ő is azt mondta, hogy ilyet sohase látott. Jómagam több mint 40-éve járom a természetet de most találkoztam ehhez hasonló különleges lénnyel. Merthát a gomba se nem növény, se nem állat. Gomba, aminek lenyűgöző faj és fajtagazdagsága ismert ( vagy még nem ismert).
A fa tövében még több úgynevezett boszorkánytojást is találtam az avarban. Ebből a látottak szerint hófehér kis labdákból bújik majd ki a gomba 5-8-cm magas ceruzavastag termőteste. A továbbiakban még szeretnék néhány fotót készíteni, de a gombát semmiképpen sem kívánom a termőkelyén bármiképpen háborgatni. Aki részletesebben kíván a szömörcsögfélékről olvasni, sok ismerethez juthat a gombahatározókból, valamint az internetről is. ( szöveg és fotó: Agárdy Sándor)


|
|