2019.július 27-én a koradélutáni órákban a Tornyospálca Jéki-szél nevű területén található  kb. 20-éves fehér nyáras területén „vadásztam” barna érdestinóru gombára. Mivel előtte egy nappal bőséges eső áztatta  a vidéket- gondoltam éppen ideje a gombaszedésnek. Tinóru - ki tudja miért 5-10-db elöregedett példány ha volt, ezt le sem szedtem. Viszont már visszafelé tartottam  a Kotyor nevű régi vízállás felől amikor az erdő szélén a második sor nyárfa alatt- néhány lépésnyire a tarlóföldtől feltűnő-sőt ijesztő jelenséget figyeltem meg. Kissé meggörbült vörös végű ujjszerű képződmények  állták félkörbe a fatörzset. Nem lehetett nem észrevenni.  Ilyen a vörös szín riasztó, figyelemfelhívó volta ! Szinte az egész aljnövényzet barnás-zöldes-sárgás volt, a már lehullott nyárlevelektől és az elszáradt egérárpa szalmájától , viszont a száraz fa tövében az 5-db ceruzavastagságú   „ valami” látványa nem hagyott nyugodni.  Visszamentem a kocsiban mindig nálam lévő fényképezőgépért , majd több képet is készítettem. Azt már láttam, hogy valamiféle gomba /szömörcsög féle/ lehet, de biztosat csak hazaérve a határozás során próbáltam szerezni. Kiderült, hogy tényleg szömörcsög. Ezt egyébként a kellemetlen dögszaga is elárulta amint az objektívvel fölé hajoltam. Nagyobb- akár arasznyira is megnövő rokona az erdei szömörcsög az iskolánk füvészkertjében is látható volt azon a napon. Megbeszéltem a látottakat a fiammal, majd Széles András kollégámnak is átküldtem e-mailan a képeket. Ő több gombász szakembernek is megmutatta, s úgy tűnik valami ritkaságot találtam? Bár csak a szakemberek által elvégezhető pontos spóraelemzés tehet rá pontot, de a talált gomba morfológiai jegyei   alapján  feltételezhető, hogy a ritka- igen sokak által( általam sem)  még sohasem látott  Elegáns kutyaszömörcsög / Mutinus elegans/ vagy a  hazánkban még  nem talált Málnavörös kutyaszömörcsög . / Mutinus ravenelii/

Mindenesetre  órák múlva visszamentem, s néhányat begyűjtöttem mint bizonyító példányt a forróságban  már fonnyadó termőtestekből. Régi barátomnak egy erdei iskolát vezető biológia tanárnak, Domina Norbertnek is elküldtem a gombafotót, s Ő is azt mondta, hogy ilyet sohase látott. Jómagam több mint 40-éve járom a természetet de most találkoztam ehhez hasonló különleges lénnyel. Merthát a gomba se nem növény, se nem állat. Gomba, aminek lenyűgöző faj és fajtagazdagsága ismert ( vagy még nem ismert).

A fa tövében még több úgynevezett boszorkánytojást is találtam az avarban. Ebből a látottak szerint hófehér kis labdákból bújik majd ki a gomba 5-8-cm magas ceruzavastag termőteste. A továbbiakban még szeretnék néhány fotót készíteni, de a gombát semmiképpen sem kívánom a termőkelyén bármiképpen háborgatni. Aki részletesebben kíván a szömörcsögfélékről olvasni, sok ismerethez juthat a gombahatározókból, valamint az internetről is. (  szöveg és fotó: Agárdy Sándor)

A gyászlepke

Az első találkozásom ezzel a máshoz nem hasonlító lepkefajjal jó 10 évvel ezelőtt történt. Egy deres márciusi hideg reggelen történt az eset, amikor fűtés céljából megbontották az egyik falusi ház udvarán száradó ölfarakást. A fák közötti üregben egy teljesen megdermedt állapotú nem mindennapi színű nagy lepkét talált az egyik segédkező gyerek, aki még azon nyomban elhozta hozzám megmutatni a rovart. A tanuló elmondta, hogy az állatot száraz hideg helyen egy farönk alatt, összecsukott szárnyakkal találták, azt hitték elpusztult.(Én meg úgy is mindent összegyűjtök, hát jó lesz valamire). Kivéve a befőttes üvegből a lepkét az iskola meleg tantermében egy nagyméretű szúnyoghálóval fedett egykori akváriumban helyeztük el s vártuk „kiolvadását”. Ez a folyamat két napot vett igénybe majd kora tavaszig tovább éldegélt kényszerű fogságában, míg az első melegebb napon útjára nem engedtük.  Közben mézzel kevert sörös cseppekkel próbáltuk táplálni.
A közelmúltban a délutánba nyúló ügyelet után Dögében egy röpke ”fotólesre” indultam. Az iskola mögötti épülő csatorna vadvirágokkal benőtt partján, egy fűzfa törzsén újra megláttam, pedig siklókat kerestem.  Ezt a fát kedveli a hernyója is legjobban, s a fűz feketén csillogó sebzett kérgén a kicsurgó nedvet szívogatták. Többen is felröppentek. Nagy termetük ellenére igen gyorsan repültek.  A földre hullott gyümölcsökön lehet a legtovább megcsodálni ezt a csodás lepkefajt. Talán ősszel a földre pottyanástól megrepedt édes ringlókon még látunk néhányat, atalanta és kis rókalepkék társaságában.
A gyászlepke mert, hát ezt találtam meg Dögében is ez alkalommal, sajnos a legjobban megfogyatkozott lepkéink közé tartozik - holott valaha igen gyakori faj volt. A tarkalepkék családjába tartozik akárcsak a közismert kis rókalepke vagy a nappali pávaszem. Virágok nektárját is szívogatja, de többnyire puhafák kicsurgó nedvével táplálkozik. Az áttelelő példányokat áprilisban látni először s májusig élnek, de a következő nemzedék tagjai egészen októberig csaponganak. Erdőszéleken, virágos réteken vízparti puhafás ligetekben, gyümölcsösökben találkozunk vele leginkább.  Hernyója is többnyire puhafákon fejlődik. A kifejlett lepke szárnyainak fesztávolsága 5-6 centiméter, tehát viszonylag nagyméretűre nő. A szárnyak bársonyos barnás- feketék, széleiken világoskék foltok díszítik, míg a szárnyak széle sárgásfehér. Igazán feltűnő jelenség! Érdemes néhány percig elgyönyörködni benne.

Hazánkban 50-ezer Ft eszmei értékkel védelem alatt áll! ( agárdy)  Fotó: Danku János.

A gyilkos galóca

Az elmúlt napokban többen kerestek meg, hogy vizsgáljam meg a kosarukba, vödrükbe szedett gombatömeget. Bár felismertem mit rejtenek a „gyűjtemények”- nem segíthettem, mert van erre a feladatra kiképzett  avatott szakember . A csapadékos nyári időjárás, majd a hirtelen jött meleg, seregestől csalja ki a földből a különböző gombákat. A Rétközi-tó melletti akácos például tele van nagy őzlábgombákkal. A gazdag forma és színösszeállítású gombafajok között rábukkanhatunk egy olyanra, melynek igen pontos felismerése minden embernek életbevágóan fontos kell, hogy legyen. Már a neve is horrorisztikusan cseng!... Gyilkos galóca! Bár az iskolában a 6. évfolyam természetismeret tantárgynál is tanítjuk, az igazi, ha a természetben is látjuk, s elemezzük.  Erdei táborok, túrák során jövünk rá, hogy a legtöbb gyerek, - a felnőttekről nem is szólva – csak hallomásból tud valamit a szinte minden évben áldozatokat szedő gyilkos galócáról. Még ma is keringenek babonás tévhitek, mely szerint minden gomba ehető, csak jól kell elkészíteni. Sajnos ez a tévedés életekbe kerülhet! Elég, ha a sok ehető gomba közé egy gyilkos galóca vagy annak egy darabkája is kerül, s egész családokat irthat ki, bárhogyan s bármennyi ideig is süssük, grillezzük vagy abároljuk. E veszélyes gomba színe igen változatos lehet, a halványzöldtől a csontfehérig. Kalapja fiatal korában domború, majd vízszintesen kiterül. A kalap alján a lemezek sűrűn állnak, s leginkább hófehérek. A tönk felső harmadában elszakítás nélkül le nem vehető gallért találunk. A tönk földben végződő végét pedig vaskos bocskor öleli körbe. Mindezen ismertetők alapján, ha találkoztok ezzel gombával a természetben, könnyen felismerhetitek, s elkülöníthetitek más gombafajoktól. Jobb, ha nem is nyúltok hozzá! Egy szép fotót azonban érdemes készíteni róla.  Bármennyire is biztosak vagytok azonban ismereteitekben – mivel igen sok másfajta mérgező gomba is előfordul – a szedett gombát mindenkor vizsgáltassátok meg a piacokon, vásárcsarnokokban ingyen szaktanácsot és felvilágosítást nyújtó gombaszakértőkkel! (Agárdy Sándor)

A Napra fordul a napraforgó

Nyár dereka van, de már az őszre figyelmeztet a virágzó napraforgótábla. Tornyospálcán az Újfalusi úton fotóztam reggel amikor keletre néztek a sárga tányérok. Már javában tart az aratás, ahogyan régen mondták..." talló lyukából fúj a szél." (as)