Get Adobe Flash player

"Áldottak legyenek a füvek és a fák és áldott legyen a földön minden virág, és áldott legyen az út, áldott legyen a kő, mert itt jár halk léptekkel az Üdvözítő." (Ölbey Irén)




Ma 2026. január 25., vasárnap, Pál napja van. Holnap Vanda és Paula napja lesz.

Ki olvas minket?

Oldalainkat 508 vendég böngészi
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa99
mod_vvisit_counterTegnap2295
mod_vvisit_counterEzen a héten6613
mod_vvisit_counterMúlt héten8288
mod_vvisit_counterEbben a hónapban24064
mod_vvisit_counterA múlt hónapban30907
mod_vvisit_counterEddigi összes látogató1959367

Az elmúlt 20 percben Online: 15
A te IP címed: 216.73.216.138
MOZILLA 5.0,
Mai dátum: 2026 jan., 25

Iskolai hírek

Megújult az Ölbey fal

Március 15-ére az iskola földszinti aulájába érkezőket egy átalakult emlékfal fogadta. A régi szép fafaragás meghagyásával a kétoldali díszítések jócskán megváltoztak. Helyet kapott Ölbey Irén életének és munkásságának bemutatása mellett eredeti kézirata is. A Jánvári Nikolett által készített és adományozott nagyméretű grafika előtt esztétikus virágládát helyeztünk el.

(kattints a képre)

Készülődés a tornavizsgára

A tanév végére terveztük az iskolai tornavizsgát, melyre már megkezdődött a felkészülés, kihasználva a jó időt. Lippai Zsolt tanár úr koreográfiáját gyakorolják a 6. és 7. osztályosok.

(kattints a képre)

A csúszda sikere

Az őszi hulladékgyűjtés eredményeként már birtokukba is vették a gyerekek a csúszdát, melyet csak pedagógus (ügyeletes nevelő) jelenlétében használhatnak. Nagy a sorbanállás...Még több is jó lenne!?

(kattints a képre)

Március 1. Terepgyakorlat pacsirtaszóval és nyitnikék énekkel.

Március 1. Terepgyakorlat pacsirtaszóval és nyitnikék énekkel.

 


Áprily Lajos örök-szép, Március című verse jutott eszembe. Bár ezt a verset Erdélyben írta kedvenc költőm, de úgy érzem erre a Dögében töltött napra is illett.


A nap tüze, látod,

a fürge diákot

a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.

Csengve, nevetve

kibuggyan a kedve

s egy ős evoét a fénybe kiált.


Régi, kiszáradt

tó vize árad,

néma kutakban a víz kibuzog.

Zeng a picinyke

szénfejű cinke

víg dithyrambusa: dactilusok.


Selymit a barka

már kitakarta,

sárga virágját bontja a som.

Fut, fut az áram

a déli sugárban

s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja

napra kacagva

a lomha Marosba csengve siet.


Zeng a csatorna,

zeng a hegy orma,

s zeng – ugye zeng ,ugye zeng a szíved?

 

Március 1-én Jancsóné Belinszky Mariann környezettan mestertanár szakos /MSC/ pedagógus kalauzolta el iskolánk 5.-osztályos természetkutatóit a Csedmódán túli védett területre, ahol terepi megfigyeléseket végeztek. Távcső, fényképezőgép, határozókönyvek – minden megvan. Irány a határ! Megvizsgálták a falut átszelő 1860-körül ásott Belfő-csatornát majd az út az „ős-öreg” füzesekbe vezetett.

Hallhatták a gyerekek az Ölbey Irén által is lejegyzett legendát az elsüllyedt ezüstharangról, de szólt a tanárnő a vízjárta területek életközösségeiről is. …. És ekkor a magyarázata közepette ezüstcsengésű ének szállt alá a felhőkből. Nem ezüstharang hangja volt, hanem ezüstcsengőé. Egy hazájába - Dögébe a hosszú vándorútjáról visszatért parányi szürke pacsirta meghozta énekével a tavaszt! Hány évezrede érti ezt a dalt az itt élő ember? …És miért nem hallja meg ezt a ma élő? Sok oka van. Egyik a rohanás. Másik a természeti nevelés hiánya. Ezt az érzést, amit egy pacsirtaének is nyújtani tud, csak az tudja átélni és megélni, aki ismeri – megismeri a természet apró rezdüléseit, milliónyi Isteni csodáit. Vörösmarty szavait átírva: „forgatja a természet örök könyvét.

 

Konrád Lorenz Nobel díjas etológus idézete jutott eszembe, amikor e lelkes kis csapatot elnéztem: „Legfontosabb feladatunk gyermekeinket a természetbe visszavezetni. Aki képes erre, aki e tekintetben jó tanító, az több lelket ment meg mint egy jó plébános.”

A gyaloglás során volt ahol még 60-cm-es hófúvás maradványban gázoltunk, nyomokat kerestünk és találtunk. A vén fűzesben és a nedves réten már csak hófoltok voltak, ezernyi fekete vakondtúrással. A pacsirta meg csak énekelt- énekelt, örült a földnek, a hunyorgó napnak, a duzzadó fűzbarkának- örült az életnek.

Népi megfigyelések szerint gyakran már február 18-án Zsuzsanna napkor megszólal a mezei pacsirta / Alauda arvensis/. Kicsit megkésett ebben az évben, de sebaj. Fő, hogy itt van!

A tanárnő, aki szakmai gyakorlatát tölti iskolánkban / egykor Ő is itt koptatta az iskolapadot/

a fajismeret bővítés módszertanát igyekezett a gyakorlatba is átültetni a túra során./ Ezt hívom én organikus szemléltetésnek./ Mindenesetre remekül sikerült. A fényeslitkei határhoz közeli zsombékos után puhatestűek házaival, a taplóformájú pisztricgombával, és erdei iszalaggal felpakolva tértünk vissza a már lebukó Nap fényében-meg a sok élményben fürödve iskolánkhoz. Út közben egymást túlszárnyalva fújták a tavaszi nászindulójuknak számító „nyitnikék-nyitnikék” éneket, a telet túlélő, és a „boldogságukat” hirdető széncinegék. Így éltük át tizenegyen Dögében 2012. március elsején a tavasz csodáját. / as./

GALÉRIA

 

"Büszkeségeink" - fal

Február 16-ára elkészült a Büszkeségeink fal, mely az iskolánk előterébe lépőket fogadja. A két világoskék gipszkarton korongon az alsós és felsős tanulók kaptak helyet.

 

(Kattints a képre a teljes mérethez!)

 

Piros korongon: Kiváló és kitűnő tanulmányi eredmény

Lila korongon: jeles tanulmányi eredmény

Sárga korongon: versenyeken való szereplés

Zöld korongon: közösségi munka

 

Reméljük ez az ötlet több tanulónak ad majd lendületet, hogy év végére az ő fényképe és neve is felkerüljön a büszkeségeink falra.

 

 

További cikkeink...