A Parlamentben (is) jártunk
2012. március 30-án (pénteken), hosszas előkészítő szervezés után iskolánk 60 tanulója és 10 felnőtt kísérő indult el a kora reggeli IC-vel Budapestre. Reggel 5-kor a szemerkélő esőben az iskola előtt már „harcra készen„ álltunk. Névsorolvasás után bepattantunk a számunkra kijelölt kocsikba és Kisvárda felé vettük az irányt. Integettünk szüleinknek a vonat ablakán, aztán irány Budapest! Útközben nagyon jó volt a hangulat. Együtt játszottunk, beszélgettünk nevelőinkkel. Sokkal felszabadultabb volt a hangulat, mint máskor. Napos, de igen szeles időben szálltunk le a Nyugatiban. Gyalog, alig negyed óra alatt az Országházhoz sétáltunk. Mivel a sok delegáció és rendezvény miatt kis csúszásban voltunk, a Duna-parton megcsodáltuk a festői panorámát, s elterveztük, hogy jövőre a Lánchídon át a várat fogjuk megnézni. Az Országház épületébe érve egy mágnes kapun kellett átmenni. Nagyon izgultunk, hogy kivel fog besípolni. Mindenki átjutott!
A Parlament lenyűgöző volt. Az idegenvezető elmesélte a ház történetét, a szabályokat, bemehettünk az ülésterembe, és a kupolacsarnokba. Itt a Szent koronát és a koronázási kellékeket láthattuk. Az őrök olyanok voltak, mint a viaszbábuk. Közel egy órát töltöttünk itt. Galambok, árvácskák, és egy dolmányos varjú, no meg a szobrok és a tér szépsége elbűvölő volt. A Kossuth téren töltött rövid pihenő és ebédszünet után újra nyakunkba vettük a nyüzsgő Budapestet, s a Terror Háza Múzeumhoz érkeztünk. A látottak után úgy érzem, szerencsések vagyunk, hogy mi nem abban a korban éltünk. Legnagyobb élmény az a hatalmas tank volt, ami az épület közepén állt. Itt csak három csoportban mehettünk be, emiatt a korábban kijövőknek volt idejük az Andrássy út forgalmában is elálmélkodni. Sokan ki is jelentették, hogy nem tudnának ebben a nyüzsgésben élni. Láttunk itt mindenféle nációt. Kukában keresgélőt, koldust, olasz selyemfiúkat, francia diákokat, sok-sok kínait, japánt, indiait, feketét, no és a fura pestieket. Miután az utolsó emberünk is kijött a múzeumból, visszasétáltunk a Nyugatihoz. Itt volt lehetőségünk a hozott, no meg a befizetett pénzből visszakapott plusz 700.- forintunkat elkölteni. A Mc Donald’s minden gyermek számára öröm. Fagyi, hamburger, üdítő, üldögélés, beszélgetés, a pesti sokadalom megbámulása volt a menü.
Néhány percnyi várakozás, többszöri átszámolás után felszálltunk a vonatra. /Teljes volt a létszám, de biztos, ami biztos alapon öröm volt számolgatni, no meg így igazgató úr is megnyugodott, hogy akit elhozott, egészségesen haza is viszi./ Azt hitték a felnőttek, hogy mindenki aludni fog. Nagy tévedés volt! Fáradtságnak nyoma sem volt a részünkről. A felnőtteknél más volt a helyzet. Hagytuk őket…
Hatalmas nevetések, vidámság, több mázsa chips és szendvics elfogyasztása, a mobiltelefonok lemerítése és négy órás út után a vágányjavítás miatt kicsit késve, de megérkeztünk Kisvárdára.
Ezúton köszönjük a felnőtt kísérőknek, a szervezőknek, akik lehetővé tették ezt a napot. Külön köszönjük Jánvári Józsefnek a vonat biztosítását, Dr. Nagy Péter Polgármester Úrnak a városi dzsungelbeli kalauzolást, és persze a többi felnőttnek a kis 6 fős csoportok koordinálását, az utolsó pillanatokban a WC-megtalálását, az aggódást, a zebrai zöldön való átjutás megoldását.
Örömmel nyugtázhatjuk, hogy jó volt! Senkire egy hangos szóval sem kellett rászólni, fegyelmezettek, vidámak, kíváncsiak voltunk, és persze nagyon fáradtak, de ez nem látszott rajtunk. Szombaton délig aludtunk, így pihentük ki a fáradalmakat. Külön is köszönjük azoknak a szülőknek, a hivatal gépkocsijának, akik önzetlenül vállalták a reggeli be, és az esti hazaszállításunkat. Viszlát jövőre Budapest!
Név szerint a következők voltak az utaztatóink:
- Belinszky József - nagyapa, önkormányzati képviselő
- Csimbók Ervinné - szülő, SZMK-elnök
- Horváth István - szülő
- Horváth Zsolt - szülő
- Jánvári József - gépkocsivezető
- Kántor Attila - szülő
- Kiss Attiláné - szülő
- Mikláné Jánvári Beáta - szülő
- Pappné Belinszky Júlia - tanárnő, szülő
- Rózsa Jenő - szülő
- Séra Bertalan - nagyapa
- Soltész László - szülő
- Szanyi Zoltán - szülő
- Vincze Viktória - testvér
…És nem utoljára köszönjük a felnőtt kísérőinknek:
Balogh Zoltánné tanárnőnek, Szónokné Vincze Katalin tanárnőnek, Mónusné Révész Ágnes tanárnőnek, Szabóné Balogh Erika tanárnőnek, Csercsáné Józsi Anita Ifjúsági Ház vezetőjének, Séra Bertalanné hivatalsegédnek, Mónusné Ruscsák Ildikó iskolatitkárnak, és igazgatónknak, Agárdi Sándor tanár úrnak!
Aki az élményeit megosztotta velünk: Csimbók Anna 8.b osztályos tanuló
