Ladányi András szerkesztésében várhatóan a nyáron jelenik meg az a könyv, melybe még a karácsonyi szünetben készítettem egy hosszabb dolgozatot a Rétköz, s benne Döge állatvilágáról. Ott is megemlítem, hogy Lesku Balázs biológus - egykori tanítványom, aki ma a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársa- 1998-99-ben Kisvárdán a Belfő-csatorna közelében határozott meg elevenszülő gyíkot, majd néhány éve szintén látott példányát Döge és Litke között. Mindezeket a könyvbe kissé félve és bevallom őszintén hitetlenkedve írtam le. Legközelebb ugyanis a Szatmár-Bereg néhány hűvös, lápos területén illetve a Bátorligeti őslápon volt szerencsém megfigyelni ezt a fajt. Hazánkban kevesebb, mint 20 bizonyított biotópját ismerik, s igen ritka hüllőfajnak számít. ( Természetvédelmi Közlemények 11. pp.2004.) Faunisztikai , természetvédelmi szempontból igen nagy jelentőségű tény, hogy a faj egy példányát 2014. május 15-én délután a hűvös, szeles időben a Belfő-csatorna partján sikerült épen befogni és lefényképezni. A gyík a part menti kaszált szénán „sütkérezett”- illetve csak próbált volna, ha egyáltalán süt a nap. Helyette viharos szél fújt s csapkodott az eső is. /Már- már fáztunk - de nem mertük bevallani. / Egy túrát vezettem a kisvárdai Városi Könyvtár pályázata keretében a Teichman Vilmos általános iskola tanulóinak s tanáraiknak, amikor rábukkantunk. A dermedt gyíkot így a hűvös időben persze könnyebb volt befogni. Sok-sok fotó készült s a dögei iskolámba is elvíve gyerekeknek, tanároknak is megmutattam, majd élőhelyére gyalogoltam és szabadon engedtem. Igen fürgén tűnt el másodpercek alatt a kaszált széna alatt. Ez a szigetszerű dögei populáció különleges védelmet érdemel! A megtalálás helyét nem kívánom elárulni. Egyébként több ezer méterrel távolabb van attól a helytől ahol Lesku Balázs elmondta, s ahol Ő annak idején látta. Igazi csoda, hogy ez a faj itt a legutolsó jégkorszak visszahúzódása óta eltelt 10-ezer év óta is jelen van - megmaradt s további fennmaradása csak rajtunk embereken múlik. Persze vannak ragadozó ellenségei, gólyák, siklók is táplálkoznak velük. Sajnos mégis az ész nélküli nádégetések veszélyeztetik legsúlyosabban. Fontos lenne tehát ennek a Dögében is élő zoológiai ritkaság élőhelyének a szigorú őrzése.

Az elevenszülő gyík / Zootoca vivipara pannonica / 100-ezer Ft. természetvédelmi értékű 16-18-cm hosszú kis növésű gyík. Barnás hátán fekete gerinccsíkot visel, hasalja szürkés-sárga. A hím és a nőstény alig különbözik, bár a hím hasalja olykor narancssárgás is lehet. Én is ilyen példányt láttam többször a dédai erdőben.  Az elevenszülő gyík jégkorszaki reliktum faj / maradvány/, mely északon a 70. szélességi fokig megtalálható. Nyirkos, hideg helyeken él, az egykori lápok maradványaiban maradtak fenn izolált populációi. Férgekkel, csigákkal, apróbb ízeltlábúakkal táplálkozik. A faj valójában ál-elevenszülő. Ugyanis a tojások vagy az anya testében vagy tojásrakást követő 20-30-percben kikelnek. A kis gyíkok azonnal megkezdik önálló életüket. Általában októberben a talaj mélyedéseibe húzódik, s itt telel át, s csak márciusban, áprilisban látható a felszínen.  Általában 8-évig él s a fiatalok 1-2-éves korukban válnak ivaréretté.

Szenzációsnak nevezhető megtalálása további lendületet ad a harmadik éve Döge egykori lápterületein folyó állat és növénytani kutatásoknak. Eddig közel félszáz gombafajt, 6- harasztfajt, sok védett zárvatermő növényfajt, 15- puhatestű fajt, sok száz ízeltlábút, 16- halfajt köztük 4-védett fajt, 13- védett kétéltű fajt, 8- védett hüllőfajt,  159 madárfajt , és 31- emlősfajt sikerült hitelt érdemlően meghatározni.

(as.)

Debrecen, 2014. május 15.

Esős, szeles időben, de nagyon jó hangulatban indultak el az elsősök és a másodikosok Debrecenbe.

10⁰⁰ órára érkeztünk a Hajdú Rendészeti Sportegyesület központjába a Mikes Kelemen utcára. A tornateremben köszöntöttek bennünket, majd kommandós bemutatóra került sor. Megnézhettük, kipróbálhattuk a fegyvereket, bilincseket, egyéb eszközöket, majd beülhettünk a szirénázó rendőrautóba. A kutyás bemutató nagyon tetszett a gyerekeknek.

A következő helyszín a repülőtér volt. Átmentünk a beléptető kapun, felmentünk az irányítótoronyba, ahová civileket ritkán engednek be. Beszállhattunk a tűzoltóautókba, bekukkantottunk a mentőhelikopterekbe.

Aztán siettünk ebédelni az egyik debreceni iskola ebédlőjébe. A konyhás nénik nagyon megdicsérték gyerekeinket!

Délután visszatértünk a kiképzőközpontba, ahol rendőrök tartottak közlekedésbiztonsági előadást
a helyes kerékpáros, gyalogos közlekedésről. Aztán interaktív bűn-megelőzési előadás következett, ahol megtanultuk: Ne félj a rendőrtől! Ezután kreatív foglalkozás és arcfestés következett. A napot gyerek zumbával zártuk.

Nagyon köszönjük Balogh Józsefnek és a HRSE valamennyi dolgozójának ezt a felejthetetlen, emlékezetes napot, és azt is, hogy a sok iskola közül minket választottak! Köszönet még Szabóné Balogh Erika tanárnőnek is!

Szónokné Vincze Katalin

2014. május 6-án 13-órától a kisvárdai Könyvtár pályázata keretében 18 tanuló vett részt iskolánkból az 1000 hektáros Ricsikai erdőben tett kiránduláson. Kényelmes klímás mikrobusszal mentünk ki az erdő közepén található László-tanyára. Itt a " Pötyi-bá tanyáján" vagyis az erdei iskolában lepakoltunk s az idő rövidsége miatt már indultunk  is felfedező utunkra. Az 500 éves kocsányos tölgy alatt találkoztunk "Simi-Samu Sámuellel a nagy hírű ricsikai ősemberrel", s szép történetet hallottunk Rákóczi ittjártáról. A fát Rákóczi Fának is nevezik. Már csemete volt a Dózsa-féle parasztháború idejében. Alig tudtuk elhinni, pedig igaz! A fa egyébként egy egész életközösség. Denevérek, darazsak, hangyák, madarak laknak benne. Igazgató bácsi minden növénynek és állatnak kívülről mondta a nevét, nem is kellett határozót használnunk. Zacskóba gyűjtöttük "amit a természet elengedett", illetve sokat fotóztunk. Visszatérve a táborhelyre, a két törzs tagjai elkészítették a gyűjteményeket, felírták a tanult élőlények neveit. Volt egy kevés idő a játékra is. Nagyon szép volt a környezet és az erdő, s kitűnően éreztük magunkat. Ráadásul játszva, sok-sok mindent megtanultunk. Örülök, hogy tagja lehettem a kutató csapatnak.

( Krajnyik Zsanett 5. osztályos tanuló)