Get Adobe Flash player

A hónap verse

Ölbey Irén: Vallomás önmagamról

Ó mennyi sokat fáztam, nyomorogtam,
de nyomorom lassan mesévé lobban.
Megtörettem én a nyomorúságban,
mint a kenyér: vékony szandálban jártam
kemény teleken, majdnem mezítláb,
ma is érzem a fagy viszkető kínját
s a félig sem fűtött hideg szobának
nyirkosságát, mely a csontomig áradt.
S ó a nyarak,mikor zsákot cipeltem
a hátamon köhögve és görnyedten.
S rántott levesek fekete kenyérrel.
Bennem az emlék mennyi sebet tép fel,
sebeket,melyek belém martak mélyen.
E kárhozat reménytelenségében,
éhes bendővel, így,hogy mint a bélyeg
s ütését,hordoztam a szegénységet,
így emeltem a napba lelkemet fel,
ámuló és elbűvölt szerelemmel.
S így váltam egyszerűvé,mint a gyermek,
a madarak nyelvét így értettem meg
s hol  prózában, hol elsuhanó versben,
a balzsamos fákkal így beszélgettem
s a friss füvekkel félig kiaszottan
titokzatos szavakat váltottam.
S a suhanó, az izzó, irigy vádak
közt hétköznapom hányszor volt vasárnap.
Így ,szemérmetlen, lángoló nyomorban,
a pőreségemtől megalázottan,
fénylő ember és fénylő költő voltam.

Ölbey Irén: Ez az élet

Ölbey Irén: Ez az élet

Ez az élet. Kalapál, ütlegel.

És, hogy ki vagy, ilyenkor válik el.

Ha hitvány kő vagy, hitvány kő maradsz,

De ha gyémánt vagy, briliáns leszel.

 

Ölbey Irén: Angyalének mennybemenetel napján

Ölbey Irén: Angyalének mennybemenetel napján

Áldottak legyenek a füvek és a fák
és áldott legyen a földön minden virág
és áldott legyen az út, áldott legyen a kő,
mert itt jár halk léptekkel az Üdvözítő.
S áldott legyen az ember ha a mennyei
béke és szeretet izzón átöleli
és ha az emberiségnek hasznára van
s az Isten átöleli lelkét boldogan...
Boruljon elé az ember, a virág, a fa,
legyezd Őt körül tavasz édes balzsama,
csókold fehér ruháját napfény, levegő,
mert mennybe szállt a feltámadt Üdvözítő.

Ölbey Irén: Április

Ölbey Irén: Április


Jaj, de bolond hónap
ez az április,
kacag az égbolton
még a felleg is.

Kacag az égbolton
az a drága nap,
csillognak a fényben
a kis bogarak.

De aztán kacsint a
huncut április
s beborul az égbolt
és már esik is.

Hullanak a súlyos,
bús esőcseppek,
verik a didergő
gyenge füveket.

Nem sokáig esik,
újra csak kisüt,
mosolyog az ágon
a bimbó s a rügy.

Most meg újra esik,
de cudar idő,
csapkod jobbra balra
a hideg eső.

Felszisszen a szél is 
s zeng vad éneket...
olyan ez a hónap,
mint egy rossz gyerek.

 

 

Áprily Lajos: Március

Áprily Lajos: Március

A nap tüze,látod,

a fürge diákot

a hegyre kicsalta:a csúcsra kiállt.

Csengve,nevetve

kibuggyan a kedve

s egy ős evoét a fényre kiált.


Régi kiszáradt

tó vize árad,

néma kutakban a víz kibuzog.

Zeng a picinyke

szénfejű cinke

víg dithyrambusa: dactilusok.


Selymit a barka

már kitakarta,

sárga virágját bontja a som.

Fut, fut az áram

a déli sugárban

s hökken a hó a hideg havason.


Barna patakja

napra kacagva

a lomha Marosba csengve siet.

Zeng a csatorna,

zeng a hegy orma,

s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szived ?

További cikkeink...