Beszéljek bár földi, vagy égi nyelven,
ha szeretet nem lobog szívemben,
csak csengő-zengő cimbalom a lelkem.
Tudjam a jövőt és a titkokat,
miket az ész csak vakon tapogat,
legyen enyém a földnek minden tudománya,
ha oly okos lennék is, mint az angyalok,
s hitem bár nagyobb volna,mint a Himalája,
szeretet nélkül semmi sem vagyok.
S osszam szét bár a szegényeknek minden kincsem,
mindent,amit erőm s verejtékem terem,
ha szeretet nincsen,
mit használ az nekem.
A szeretet türelmes, engedelmes,
a szeretet mindig másoknak kedvez,
gonoszságra, bűnre sohasem lázad,
ikertestvére ő az igazságnak,
nem féltékeny és rosszat nem akar,
a szeretet élet és diadal,
nincs benne nagyravágyás, nincs harag,
az mindenkinek mindent odaad,
mindent remél, mindent elhisz s ha kell,
töviskoronát visel.
Jön a kor, s betelnek a prófétálások,
jön a kor és megszűnnek a nyelvek,
nem lesz nóta, nem lesz ima,sem átok,
s tudományok sem lesznek,
de a szeretet mindig élni fog.
Most még sok minden érthetetlen itt lent,
de egykor nyílt fény lesz minden homály, titok,
egykor színről-színre meglátjuk Istent.
Az Úr nekünk ködös életútra
három mécsest adott.
Nélküle bús lábunk, bús
útvesztőbe jutna.
Előttünk három fénysáv izzik, ing, vakít:
a szeretet, a remény és a hit.
S köztük a szeretet a legnagyobb.
| 
| 