Get Adobe Flash player

A hónap verse

Áprily Lajos: Fegyvertelen vadász dala

Völgyek felett hangos torokkal
üzenhet a vadásztülök,
Békét kötök az állatokkal,
az erdővel kibékülök.

Rejtőzve már többé nem állok
zsákmánnyal csábító lesen.
Márciusi szalonka-párok
suhanjanak szerelmesen.

Jöhet a bükkös karcsu vadja,
a lenge-lányos őz-alak,
nem puskadörrenés fogadja,
csak egy szelíd "nem bántalak".

Völgyben, vadonban,rónaságon
a békesség bolyong velem.
Csak egy öröm van a világon
s ez az öröm fegyvertelen.

S a régi őz,ki annyi vérrel
pirosított havat, mohát,
s reám nézett rémült szemével,
a régi őz is megbocsát.

Farkas Árpád: Újévköszöntő

Szép vagy mint a fehér fenyő,
hótól tiszta,fátyolos,
szép menyasszony,újesztendő,
békét, békességet hozz.
Ne légy te arannyal zengő,
ezüst fénytől mámoros,
búvópatak,újesztendő,
békét, békességet hozz.
Bolyhos, szelíd bárányfelhő
mint a búza,mint a rozs,
kenyerünkhöz új esztendő,
békét,békességet hozz.
Jöjjön hozzánk el az erdő,
mikor hideg záporoz,
pásztortüzes új esztendő,
békét,békességet hozz.
Krumpliföldünk áldja eső,
fű se legyen árva,rossz,
a házunkba újesztendő,
békét, békességet hozz.
Tisztaság légy és levegő,
áldott hó álmainkhoz,
légy a hazánk új esztendő,
s békét,békességet hozz!

Ölbey Irén: Karácsonyfa

A hegyen fenyőfa
nyúlik a magosba,
de lejön a hegyről
minden karácsonyra.

Fénylik a szobában,
ó szépséges óra,
gyertyácskák lángja száll
ki az ezüst hóra.

Csillogó fenyőfa,
alatta ajándék,
kis autó, meséskönyv,
baba, társas játék .

Tündöklő fenyőfa,
gyönyörű este ez,
a szívünkre öröm
sugara permetez.

Azt hirdeti nekünk
a fenyő szépsége,
legyen minden szívben
szeretet és béke.

Ady Endre: Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak,

hisz percről-percre temetünk,

Vesztett remény mindenik percünk

és gyászmenet az életünk.

Sírhantolunk, gyászolunk mindig,

temetkező szolgák vagyunk!

-Dobjuk el a tettető álcát:

ma gyásznap van, ma sírhatunk!


Annyi nyomor, annyi szenny, vétek,

undorít meg e sárgolyón...

Hulló levélt hányszor feledtet

a megváltó, a gyilkos ón!...

Óh, hányszor kell a sírra néznünk,

hogy vigasztaljuk önmagunk-

-Dobjuk el a tettető álcát:

Ma ünnep van, ma sírhatunk!...

 

Áprily Lajos: Októberi séta

1.
Ez itt a hervadás tündér- világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös- erdő bús elégiája
szép,mint a halál és a szerelem.

Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásra száll.

Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás.

Mint gyertya-csonkok roppant ravatalánál,
tönkök merednek dúltan szerteszét,
s a nyár,ez a kilobbant forradalmár,
vérpadra hajtja szőke, szép fejét.

2.

A partot füzek testőrsége óvja,
a tollforgójuk ritkítottan ing.
Halkan himbál a horgom úsztatója,
nagyot csobbant a játékos balint.

Fény-pászma hull most messze,holt mezőkig,
s a víz egy percre hullámos határ:
innen mosolygó partja tükröződik,
itt egy utolsót lobban még a nyár.

De túl, gyepén a ritkuló bereknek
ijedt lombok rebbennek szerteszét,
a szél felettük pókszálat lebegtet,
ezüst pókszálat, és ezüst zenét.

Az ősz hárfás tündére jár a réten,
az ő húrjáról szól a halk zene.
Most át fog jönni: árnyékát sötéten
pallónak átveti a jegenye.

 

További cikkeink...