Get Adobe Flash player

A hónap verse

Ölbey Irén: Kavics

Kavics vagyok s fénylő fájdalom
vad hulláma simára görgetett.
Kavics vagyok s a lángszínű napon
lépések zúzzák porrá szívemet.

Így őrlődöm, őröl a szenvedés,
de így lesz belőlem arany homok.
S elkeveredve piros vérrel és
keserű könnyel, bő kalászt hozok.

Ölbey Irén: Áldott a fény

Áldott a fény, áldott a láng,
áldott a gondolat-szilánk.
Áldott,melyet kigyújt a pásztor
üzenetként messze pusztákból.
Áldott tűz,mely hétköznap s ünnep
megfőzi napi ebédünket
s zeng és rikolt felségesen,
testi erőnk így tartva fenn.
Áldott a hő és gépek járnak
elhal a lét s újra feltámad.
S áldott a napból zengő máglya,
amely a föld méhét átjárja.
Áldott a lélek lángja is,
ha igaz és nem hamis,
gyönyörűszép láng, amely mindig
a nemesre, a jóra indít.
Áldott ,áldott legyen a tűz,
a hatalmas, a tiszta, szűz,
mely téli misén a templomban
Isten színe előtt ellobban.
De legáldottabb Ő legyen,
aki az égi Kegyelem
s a föld Világossága lett:
Jézus, az Örök Szeretet.

Ölbey Irén: Ábécé

Alig  harminchét hangod érces, bátor
és puha, mint az omló selyemfátyol.

Te ott lüktetsz, az imában s a jajban.
Tudsz átkozni s tudsz megáldani halkan.

Te vagy a hanglépcső, az örök skála.
Te vagy az életünk szent muzsikája.

Ölbey Irén: Szent Pál levele a korintusiakhoz.

Beszéljek bár földi, vagy égi nyelven,
ha szeretet nem lobog szívemben,
csak csengő-zengő cimbalom a lelkem.

Tudjam a jövőt és a titkokat,
miket az ész csak vakon tapogat,
legyen enyém a földnek minden tudománya,
ha oly okos lennék is, mint az angyalok,
s hitem bár nagyobb volna,mint a Himalája,
szeretet nélkül semmi sem vagyok.

S osszam szét bár a szegényeknek minden kincsem,
mindent,amit erőm s verejtékem terem,
ha szeretet nincsen,
mit használ az nekem.

A szeretet türelmes, engedelmes,
a szeretet mindig másoknak kedvez,
gonoszságra, bűnre sohasem lázad,
ikertestvére ő az igazságnak,
nem féltékeny és rosszat nem akar,
a szeretet élet és diadal,
nincs benne nagyravágyás, nincs harag,
az mindenkinek mindent odaad,
mindent remél, mindent elhisz s ha kell,
töviskoronát visel.

Jön a kor, s betelnek a prófétálások,
jön a kor és megszűnnek a nyelvek,
nem lesz nóta, nem lesz ima,sem átok,
s tudományok sem lesznek,
de a szeretet mindig élni fog.

Most még sok minden érthetetlen itt lent,
de egykor nyílt fény lesz minden homály, titok,
egykor színről-színre meglátjuk Istent.

Az Úr nekünk ködös életútra
három mécsest adott.
Nélküle bús lábunk, bús
útvesztőbe jutna.
Előttünk három fénysáv izzik, ing, vakít:
a szeretet, a remény és a hit.
S köztük a szeretet a legnagyobb.

Ölbey Irén: Ősz volt

Ősz volt,mikor erre jártam

Rozsdásan lángolt a vidék

Most a nyár lázában ég

Virágpor lengedez lágyan

Mosolyog a bárányfelhős ég

Dalt cifráznak a madarak

A lenge fű fénylő smaragd

S a szél így susog: áldás,bőség


Ősz volt.Most a nyár szárnya rebben

A fák, a bokrok ága között

S dúdol végtelen örömöt.


A tűz és illat mérhetetlen

S szívemet titok s mély ige

S Isten szépsége tölti be.

További cikkeink...