Get Adobe Flash player

A hónap verse

Ölbey Irén: Tavaszi séta

Jöjj,sétáljunk egyet s szemléljük Istent a tavaszban,
ki borzas bokrok, s fáklyás fák közt jár a kertben halkan,
ott lépeget a pázsiton s virágot gyújtogat,
tulipánt, árvácskát, nárciszt és gyöngyvirágokat.

S ott jár a hegyormokon ibolya fellegekben,
hajnal, dél, alkonyat ragyog,ha mozdulata rebben,
a nap a bérese s szórja szerteszét
a termő élet magvait és kivirul a rét.

A dombokra Isten bársony mentét terít s ha kába,
jókedvű szél dalol, Ő fú arany sípjába.
Őt zengik a folyók, s nézd a tó gyémánt tükör,
oly mozdulatlan s benne az Ő képe tündököl.

Csízek, sármányok s fülemülék forró füttye zeng fel
a madarak hangversenyeznek és Ő a nagy karmester.
A látható s a láthatatlan világegység felett
az Ő oszthatatlan s bonthatatlan Lelke lebeg.

ÖLBEY IRÉN: SZERESD ANYÁDAT

Ő volt aki halkan bölcsőd fölé hajolt:
Ő volt,aki néked altatódalt dalolt.
Tündérmesét mesélt halk téli estéken,
Ahogy ott pihegtél csöndben az ölében.
És, hogy boldog legyen játékos kis élted.
Jóságos életét adta volna érted...
Ő volt ki éretted oly sokat fáradt...
Szeresd, nagyon szeresd az édesanyádat!


Ő az aki soha meg nem haragszik rád,
Aki küld a mennybe érted forró imát.
Akárhova dob is sorsod szilaj keze,
Mindenüvé kísér féltő szeretete.
Akármerre jársz is, akármerre bolygol,
Ily nagy szeretettel soha, sem találkozol.
Nehogy szólni találj valaha rá vádat!
Szeresd,nagyon szeresd,az édesanyádat!


Ezt az érted égő, áldott szelíd lelket
Soha meg ne bántsad, féltve melengessed.
Kinek édesanyját elvette az Isten,
Meg nem szerzi többé semmiféle kincsen,
Segítsd könnyíteni ezer apró gondját,
Simogasd meg puhán érted bús homlokát.
Töröld le a könnyeit, ha tépi a bánat.
Szeresd, nagyon szeresd az édesanyádat!

Ölbey Irén: Húsvét

Húsvét gyönyörű ünnep,
lelkünkben öröme lüktet.
A madarak torkából
csattog a fény,a mámor.
Most minden csupa ritmus,
feltámadás s itt jár Krisztus,
feltámadt s itt jár,itt van,
a hétköznapjainkban,
s itt van az ünnepekben.
Kegyelme mérhetetlen.
Hulljon le minden hályog.
s kiáltsam:látom, látom.
Krisztust lássam meg minden 
emberben, aki itt lenn
keresztet hordoz s árva
szívén átvert a dárda.
Így öleli át áldott
szent húsvét a világot,
mint allelujás ének
a beteljesült ígéret...
Húsvét tündöklő ünnep,
emeljük fel a szívünket.

Reményik Sándor: Föld

Alkonybanyúló, fekete szántás,
őstelevény Te, szomorú barázdás,
Ki rejted, őrzöd a jövő életet:
Szenteltessék meg Föld a te neved.

Szenteltessék meg a Te neved Föld.
Akiben minden  új alakot ölt.
Nyugalomba fordul a szív, az árva,
Kalászba a mag, a halott virágba.

Ki felszívod az esőt,harmatot,
S ajándokul a tengernek adod,
Ki kebled sziklabordái alatt
Fakasztasz zúgó,szent folyamokat.

Kinek szívébe vágyón ereget
Az óriásfa örök gyökeret,
Az emberfecskék fészkét aki tartod,
S tűröd,hogy megtiporják tisztes arcod.

Mint anyához a tékozló fiút,
Hozzád hoz vissza  minket minden út,
Szemünk habár a fény tengerét issza,
Lecsukódni csak hozzád kerül vissza.

Ha Ikarosnak szárnya eltörött,
Te adsz neki még álmot,örömöt.
Rögöt,munkálni arccal napkeletnek,
S göröngyöt, amit majd utánad vetnek.

Ölbey Irén: Aranycsengő

Színaranyból ötvöztek engem.
Mint mély sóhaj, mint halk ima,
mint vallomás, oly lágyan rebben
hangom: a csupa muzsika.

Csendítek úrfelmutatásra,
csengetek csengő rímeket
s csilingelem a nagy világba:
szeressetek,szeressetek.

De, jaj,előttem kürt sikongat,
mögöttem lázas, nyugtalan
kalapács kong s harangok bongnak

tűzvészt és árvizet felettem.
S ima-szavam, sóhaj-szavam
elvész a süket végtelenbe.

További cikkeink...