Get Adobe Flash player

A hónap verse

Ölbey Irén: Szent Pál levele a korintusiakhoz.

Beszéljek bár földi, vagy égi nyelven,
ha szeretet nem lobog szívemben,
csak csengő-zengő cimbalom a lelkem.

Tudjam a jövőt és a titkokat,
miket az ész csak vakon tapogat,
legyen enyém a földnek minden tudománya,
ha oly okos lennék is, mint az angyalok,
s hitem bár nagyobb volna,mint a Himalája,
szeretet nélkül semmi sem vagyok.

S osszam szét bár a szegényeknek minden kincsem,
mindent,amit erőm s verejtékem terem,
ha szeretet nincsen,
mit használ az nekem.

A szeretet türelmes, engedelmes,
a szeretet mindig másoknak kedvez,
gonoszságra, bűnre sohasem lázad,
ikertestvére ő az igazságnak,
nem féltékeny és rosszat nem akar,
a szeretet élet és diadal,
nincs benne nagyravágyás, nincs harag,
az mindenkinek mindent odaad,
mindent remél, mindent elhisz s ha kell,
töviskoronát visel.

Jön a kor, s betelnek a prófétálások,
jön a kor és megszűnnek a nyelvek,
nem lesz nóta, nem lesz ima,sem átok,
s tudományok sem lesznek,
de a szeretet mindig élni fog.

Most még sok minden érthetetlen itt lent,
de egykor nyílt fény lesz minden homály, titok,
egykor színről-színre meglátjuk Istent.

Az Úr nekünk ködös életútra
három mécsest adott.
Nélküle bús lábunk, bús
útvesztőbe jutna.
Előttünk három fénysáv izzik, ing, vakít:
a szeretet, a remény és a hit.
S köztük a szeretet a legnagyobb.

Ölbey Irén: Ősz volt

Ősz volt,mikor erre jártam

Rozsdásan lángolt a vidék

Most a nyár lázában ég

Virágpor lengedez lágyan

Mosolyog a bárányfelhős ég

Dalt cifráznak a madarak

A lenge fű fénylő smaragd

S a szél így susog: áldás,bőség


Ősz volt.Most a nyár szárnya rebben

A fák, a bokrok ága között

S dúdol végtelen örömöt.


A tűz és illat mérhetetlen

S szívemet titok s mély ige

S Isten szépsége tölti be.

Ölbey Irén: Ne bántsd a madarat!

Árva az a falu,
ahol ficseregve
nem suhan bársonyos
villásfarku  fecske.

S szomorú az a kert,
hol nem zeng rigófütty,
nem leng ott az ágon
lágy virág, bohó rügy.

Ahol madár dalol,
áldás, élet fakad,
madár pusztítja el
a hernyót, bogarat.

Szeresd a madarat!
Neki köszönheted,
hogy a lombok között
alma, körte nevet.

Rossz gyerek az,
aki a madarat bántja,
tojását kiszedi,
fészkét megrongálja.

A madár az Isten
jókedve,mosolya.
Ne bántsd az énekes
kis madárkát soha.

Ölbey Irén: Völgy

Nézd, itt lenne jó élni, ebben
a széttárult völgyben, ahol
sárgarigó és csíz dalol,
s szálló szélben illet lebben.

Zöld repkény futná be a házat,
a kertben sok-sok rózsafa
s hűs dália virítana.
A kutyám Béke vagy Alázat

vagy Szeretet névre hallgatna.
Vagy lehet,hogy három kutyám
lenne s feküdnének tunyán
a napban, csak néha vakkantva.

Élnék, mint a szent, szemlélődve,
s ha eljönnél, új verseket
olvasnék fel halkan neked,
míg alkony terülne a völgyre.

S ha a csillagok kigyúlnának,
elkísérnélek, úgy bizony
és velünk jönne az úton
a Béke, szeretet s Alázat.

No nézd, majdnem elfelejtettem,
egy szelídített őzike
is szökdösne itt s drága,te
azt nagyon szeretnéd a kertben.

S az aranyörvös galambokról
is beszélgessünk egy kicsit
ahogy a begyük fényt iszik,
rájuk szívem szívesen gondol.

Ó itt sok-sok örömem lenne.
Rózsát szemeznék álmatag
vagy eltűnődnék merre vagy.
S így peregne az életem.

Ölbey Irén: De szép a tavasz

De szép a tavasz,
a napsugaras,
tarka kertben
pille rebben,
jaj de szép is az.

Kis méh döngicsél,
muzsikál a szél,
Zeng a határ,
a kis madár
Istenhez beszél.

Arany fény pereg,
selyem fű remeg,
fenn a kéken
égő égen
habos fellegek.

Zúg a kis patak,
ezüstös a hab,
bohó virág
nézi magát
benne álmatag.

A domboldalon
vígan, szabadon,
száz kis gyerek
fut, hempereg
s boldogok nagyon.

De jó a tavasz,
mint a lágy vigasz
úgy simogat
a drága nap,
jaj de jó is az.

További cikkeink...