Get Adobe Flash player

A hónap verse

Reményik Sándor: Föld

Alkonybanyúló, fekete szántás,
őstelevény Te, szomorú barázdás,
Ki rejted, őrzöd a jövő életet:
Szenteltessék meg Föld a te neved.

Szenteltessék meg a Te neved Föld.
Akiben minden  új alakot ölt.
Nyugalomba fordul a szív, az árva,
Kalászba a mag, a halott virágba.

Ki felszívod az esőt,harmatot,
S ajándokul a tengernek adod,
Ki kebled sziklabordái alatt
Fakasztasz zúgó,szent folyamokat.

Kinek szívébe vágyón ereget
Az óriásfa örök gyökeret,
Az emberfecskék fészkét aki tartod,
S tűröd,hogy megtiporják tisztes arcod.

Mint anyához a tékozló fiút,
Hozzád hoz vissza  minket minden út,
Szemünk habár a fény tengerét issza,
Lecsukódni csak hozzád kerül vissza.

Ha Ikarosnak szárnya eltörött,
Te adsz neki még álmot,örömöt.
Rögöt,munkálni arccal napkeletnek,
S göröngyöt, amit majd utánad vetnek.

Ölbey Irén: Aranycsengő

Színaranyból ötvöztek engem.
Mint mély sóhaj, mint halk ima,
mint vallomás, oly lágyan rebben
hangom: a csupa muzsika.

Csendítek úrfelmutatásra,
csengetek csengő rímeket
s csilingelem a nagy világba:
szeressetek,szeressetek.

De, jaj,előttem kürt sikongat,
mögöttem lázas, nyugtalan
kalapács kong s harangok bongnak

tűzvészt és árvizet felettem.
S ima-szavam, sóhaj-szavam
elvész a süket végtelenbe.

Ölbey Irén: Kavics

Kavics vagyok s fénylő fájdalom
vad hulláma simára görgetett.
Kavics vagyok s a lángszínű napon
lépések zúzzák porrá szívemet.

Így őrlődöm, őröl a szenvedés,
de így lesz belőlem arany homok.
S elkeveredve piros vérrel és
keserű könnyel, bő kalászt hozok.

Ölbey Irén: Áldott a fény

Áldott a fény, áldott a láng,
áldott a gondolat-szilánk.
Áldott,melyet kigyújt a pásztor
üzenetként messze pusztákból.
Áldott tűz,mely hétköznap s ünnep
megfőzi napi ebédünket
s zeng és rikolt felségesen,
testi erőnk így tartva fenn.
Áldott a hő és gépek járnak
elhal a lét s újra feltámad.
S áldott a napból zengő máglya,
amely a föld méhét átjárja.
Áldott a lélek lángja is,
ha igaz és nem hamis,
gyönyörűszép láng, amely mindig
a nemesre, a jóra indít.
Áldott ,áldott legyen a tűz,
a hatalmas, a tiszta, szűz,
mely téli misén a templomban
Isten színe előtt ellobban.
De legáldottabb Ő legyen,
aki az égi Kegyelem
s a föld Világossága lett:
Jézus, az Örök Szeretet.

Ölbey Irén: Ábécé

Alig  harminchét hangod érces, bátor
és puha, mint az omló selyemfátyol.

Te ott lüktetsz, az imában s a jajban.
Tudsz átkozni s tudsz megáldani halkan.

Te vagy a hanglépcső, az örök skála.
Te vagy az életünk szent muzsikája.

További cikkeink...