Get Adobe Flash player

A hónap verse

Ölbey Irén: Diófa

Lángol a nap fényesen,

diófa ring a hegyen.

terebélyes az a fa,

néha felnyög sóhaja.

Áldottak a hajnali

bíbortüzben ágai.

Haj, diófa, diófa,

mennyi sok a diója.

Nem veri azt senki le,

mikor eljön ideje,

leveri az ősz szele,

terítve a föld vele.

A zöld burok kifeslik,

barna rajkó kiesik.

Jaj de finom a dió,

megérdemli, aki jó.

Fenn a csillogó hegyen

teleszedem a zsebem.

Ölbey Irén: Szeptember

Megérett a hamvas szilva,

mosolyog, mosolyog,

a napból mint arany kádból,

halavány fény csorog.

 

Megérett az arany dió,

megérett a barack,

szőlőszagú szél fütyürész

zörög a lágy haraszt.

 

Sárgul a szép virágoskert,

sárgulnak már a fák,

zörgő-csörgő rest avaron

lépeget már a láb.

 

Búcsúznak a kis madarak,

a gólyák a fecskék,

korán leszáll az öreg nap,

s hűvösek az esték.

 

Hűvös,fázós a hajnal is

s köd leng a határon.

Megérkezett a szeptember

színezüst batáron.

Ölbey Irén : Ima az emberiségért

A világot, Uram, te teremtetted
s benne mindenki a Te gyermeked lett.

Fehérbőrű vagy indián vagy néger,
Te megváltottad, Uram, hulló vérrel.

Uram, testvérek vagyunk itt mindnyájan.
Miért van hát annyi harc a világban?

Uram, add, hogy tudjunk jobban szeretni,
a másét ne kívánja többé senki.

Ó legyen több jóság s kevesebb vétek,
Uram, találjon meg mindenki Téged.

Haragnak, gyűlöletnek legyen vége.
Jöjjön el a Te országod, a Béke,

ámen.

Ölbey Irén: Legelő

És itt a legelő, kopár
és végtelen sík,
fölötte rózsás, tejopál
felhő menekszik.

A kútnál álmos tehenek,
az istenadták,
a rozsdafényű, gyér füvet
lustán szálazzák.

S mint egy pogány hit papjai
búgnak fel lágyan
a Naphoz, e sivatagi
szomorúságban.

Az árokpartról messze néz
egy magányos fa,
tüzes könnyeket ejt nehéz,
lecsüngő lombja.

Mert erdő lengett valaha
itt s most siratja
testvéreit az árva fa.
Tövénél satnya

pipacsok szétszórt szirmai,
nyaldosó lángok:
fel akarják tán gyújtani
e holt világot.

Ölbey Irén: Balassi Bálint éneke

Ölbey Irén: Balassi Bálint éneke

(Balassi Bálint után)


Oh áldott pünkösd,gyönyörű

idő. Az ég csupa derű.

Az utat langylehelletű


szél sepri. Rózsák nyílanak,

bólong a fa s zöld lomb alatt

kiáltoznak a madarak.


Violák lengnek,tiszta, friss

himnusszal harsog, zeng a víz.

Jó annak, kit jó lova visz,


mert repül a mén,mint a szél,-

gyöngyös,harmatos füvel él

s combjában táncot jár a vér.


Most mulat a jó katona.

A mellre mézként csorog a

nyugtalan mezők szép-szaga,


fénylik a fű. S ő enyeleg,

vagy paripán a rét felett

száguld, oldalán fegyverek


vasa csillog. Oh  te ravasz

évszak, a földet sugaras

lánggal te töltöd be,tavasz.


Dicsérjük hát a menny urát.

S igyunk! Hűtsék a szomjúság

hevét le a boroskupák.

További cikkeink...