Get Adobe Flash player

A hónap verse

Ölbey Irén: Lépcsőkön

Lépcsőkön botorkálni le,
mert vár az emberek szíve.

S lépcsőkön botorkálni fel,
hogy legyek Istenhez közel.

Ölbey Irén:Fogjam fel

Piros hajnal, arany dél, vagy kék alkonyat,

fogjam fel, Uram, mindig pillantásodat.

 

Ha szólni akarsz lelkiismeretem

szavával, figyeljek rád hosszan, éberen.

 

Ha kopogtatsz Uram, nyissam ki a kaput

s, ha szomjazom, légy italvizem, s légy a kút.

 

Ha elbukom, Te légy az aki felemelsz.

Te légy bennem a rím, Te légy bennem a vers.

 

S ha elbitangolok, vagy gyötör az aszály,

elveszett bárányodra mindig rám találj.

 

Te légy nekem a tél, tavasz, a nyár, az ősz,

örök ismeretlen és örök ismerős.

 

Mert Te vagy, aki vagy s én csak szolgád vagyok

Uram, s lelkem mélyén tündökölj, ragyogj.

 

 

 

Ölbey Irén: Hitvallás

Most íme hitvallást teszek:

az én hitem a szeretet.

 

Egyszerű hit ez és igaz,

áldás,kegyelem és vigasz.

 

Nincs benne homály,nincs titok,

nem érvelek,ha tanítok.

 

Egy a törvény,mit hírdetek:

szeretni mindenek felett,

 

mert a szeretet végtelen

fény és végtelen értelem.

 

Szeretni koldúst,gazdagot,

aki bús, aki elhagyott,

 

aki jó, aki lelki vak,

aki fösvény és aki ad,

 

bölcset,okost és oktalant

és minden élő itt alant,

 

mert minden,minden itt

szeretet által létezik.

 

Ez az ős Ok, a lobogó

lényeg, a nagy létrehozó

 

erő. Értetek emberek

a keresztfán ez vérezett.

 

Én tollal,szóval szüntelen

a szeretet hirdetem

 

s mondom: a földön,itt,ahol

bűn hörög,úgy lesz egy akol,

 

ha nem lesz senki szeretetlen,

egyek leszünk a szeretetben…

 

Most íme hitvallást teszek:

az én hitem a szeretet.

 

Ölbey Irén: Kenyér

Mert itt a földön ő a cél, a minden.

Kenyérért hull a vér s a veríték,

ő szívja ki a perceink színét,

ő harsonáz, ő lüktet ereinkben.

 

Miatta vagyunk bízók s csüggedt árvák.

Pici sorsunk kenyér körül kering

s olyankor legmaróbbak könnyeink,

ha szűken kapjuk száraz darabkáját.

 

De megelégedést-osztó és szent ő,

ha van belőle mindig elegendő,

ha ad izmunkba duzzadó erőt.

 

Jobbágya vagyok én is. Bárhol látom,

munkás markában, koldusnál, oltáron,

meghajlok az áldott kenyér előtt.

Ölbey Irén: Téli dal.

Ültünk a kályha lángja mellett

A barnaszárnyú alkonyatban.

Szóltál:" Dél szép szigetjein most

Bűvös,kábító vad tavasz van.

 

Forró réten lepkék pihegnek.

Madár csattog smaragd ligetben.

Rőt fény táncol a szürke földön.

Rőt fényre szomjas árva lelkem."

 

Ültünk a kályha lángja mellett.

Szódban bús vágy zenélt fel halkan.

Kinéztem.Ott kinn hó kavargott

A barnaszárnyú alkonyatban.

További cikkeink...