Get Adobe Flash player

Most láthatod a természetben

A kökény és a galagonya

 

Egy-egy kirándulás alkalmával derül ki, hogy bár tankönyvekből sokan ismerik, de kevesen kóstolták még az őszi derektől ráncosra húzott kökénybogyókat. E szilvához hasonló, csonthéjas termésű növény hamvasan kéklő termését még egyes helyeken napjainkban is szedik, hogy aztán kissé fanyar, de mégis kellemes ízű lekvárt készítsenek belőle. Lövőpetri községben Szőke Ferenc a kökény „igazi gyümölccsé” való nemesítésében ért el napjainkban figyelemreméltó sikereket. A tavasz beköszöntét jelzi, amikor hófehér sziromruhába öltözött kökénybokrok hajladoznak a sokszor még csípős szélben, s az őszi lombhullás idejét jelenti, ha hamvas kék gyöngyökként virítanak termései a már levéltelen ágacskákról. Igen sokfelé megtalálható. Erdőkben, utak mellett, árokpartokon olykor hosszú sorokban vagy csoportokban nőnek, Szúrós ágtövisei és sűrűn növő ágai igen jó védelmet nyújtanak a bennük menedéket kereső mezei és erdei madaraknak. Sok madárfaj ágvillái rejtekébe építi fészkét is.

Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája…mondogatjuk a versdikét.

Szintén ősz elején érik be termése a Weöres Sándor verse alapján oly gyakorta emlegetett galagonyának is. Réteken, legelőkön bizonyára találkoztok vele. Levelei mélyen karéjosak. Akárcsak a kökényen, a galagonyán is találunk az előzőtől ugyan kisebb és vöröses színű ágtöviseket. Május elején nyíló virágai kellemetlen szagúak. Pirosan fénylő, puha húsú apró almácskákhoz hasonlító termését néha kiránduló gyerekek is szemelgetik, bár nincs jellegzetes jó íze. Télen fontos madáreleség. Ha a kökény és a galagonya terméseit együtt egypár dióbél kíséretében, alufóliába csomagoljuk, s parázson néhány percig sütjük. Kellemes lekvár ízű  csemegét kapunk, melyet  mindig szívesen fogyasztanak a gyerekek őszi kirándulásainkon.

 

 

Haris lesen a Szebecse-érben

Egy példányának is félmillió forint az eszmei természetvédelmi értéke. Alig nagyobb, mint egy feketerigó. Vajon milyen élőlény lehet ez? . Nos, a haris hazánk egyik legveszélyeztetettebb madárfaja. A kora tavaszi súlyos károkat okozó nádégetések ellenére az idén is visszajött. Ez a "hazája". Mi emberek már a szülőföld fogalmát sem akarjuk érteni.

" Tengereken, világokon túlra vágynak a súlyuk vesztett szívek,

Pedig mit az ember itthon elveszt, földön, égen nem lelheti meg.jut eszembe Váci sora.

Ez az ökölnyi lény itt él falunk szélén. Egy estébe nyúló fárasztó iskolai program után / miután feleségemet megnyugtattam hollétem felől/ a minap megálltam alig fél órára hazafelé tartva a mocsármaradvány közepén. Nádirigók, nádiposzáták, cserregtek,s megállás nélkül énekelt zizegő hangján az újjászületés örömétől mámoros tücsökmadár. Hatalmas, fényes telihold ömlött a susogó növénytömegre.  Álltam a kocsi mellett. Szellő se rebbent, csak a pára szállt alá felhőként a bodzavirágú éjszakában.  Ekkor kéttagú recsegő hang vegyült az életet éltető madárkoncertbe. Semmivel össze nem hasonlítható volt ez a hang. Figyeltem, bár tudtam, hogy a madárka megpillantása már csak a szürkület miatt sem lesz lehetséges. A telehold és a csillagos ég is tele lett egy pillanatra a hariskakas kiáltásaival.  Nem volt messze tőlem, úgy 50-lépésnyire gondoltam a rejtőzködőt. Hallgattam jó ideig a természet csendes zaját. Majd egy Litke felől elszáguldó kocsi véget vetett a csendnek az ősi csodának. Ilyenkor érzi a földhöz közelhajolni tudó ember a bölcs Tolsztoj szavát. . "a boldogság: egynek lenni a természettel." Keveseknek sikerül!  Sajnos nem e felé neveljük gyermekeinket. A Plázák, a milliós nagyvárosok dzsungelében ma jobban eligazodik a legtöbbük, mint egy árokpart sokszínű fajgazdagságában. Az emberiség hanyatlása a kultúra hanyatlásával kezdődött, Olvastam Lorenztől, s én hozzátenném a hanyatlás a természet elvesztésével is párosult. Pedig a természet a legnagyobb kultúra. Nagyobb, mint bármely, amit ember produkálhat. A rohanásban elfelejtjük, hogy jó néha megállni, magunk vagy társakkal - mindegy.  Csak úgy állni szótlanul. Nézni az eget, egy fát, egy villódzó fecskét, egy cikázó vízirovart, egy virágra szálló zengőlegyet..És hallgatni.  Egyébként is túl sok és fölösleges a beszéd. A természet csak jeleket ismer, mégis tökéletesen kiigazodnak lényei.  Álltam ott, a haris már elosont a sűrűben. Zajos csend volt, az élet zaja.  A nádirigó meg csak énekelt torkaszakadtából. Csak a csend beszélt. Éreztem köztük vagyok, emberként is csak annyi, mint itt az illatozó mocsárréten minden egyes lény.

Csak élni akar. Nem akarja nevét könyvekbe írva, ércbe faragva megőrizni. Csak élni, csak élni ott, akképpen és addig, olyan formára teremtve, ahogyan a Nagy Isten azt eltervezte.

A hosszúlábú mocsári béka

.„Kék békák” A hosszúlábú mocsári béka / tavasz, nyár, ősz/

 

Hivatalosan   hosszúlábú mocsári béka a neve  a csatornák,mocsarak vizében  már márciusban

szaporodásához készülődő békafajnak. Bizony még hidegek a vizek de több ezer db. vastag kocsonyás burokba zárt  petéi  - tenyérnyi csomókban már megfigyelhetők a part menti részeken. A kikelő ebihalakat sokáig megfigyelhetjük  élőhelyükön. A déli melegben sok más fajba tartozó békaporonttyal együtt szinte hemzsegnek a sekély iszapos partokon. Olykor három hónapot is igénybe vesz „ igazi békává „ való átalakulásuk. Tavasszal a sok barna színű nőstény mellett  több kobaltkék ruhába öltözött békát is látni. Ezek nem külön fajba tartoznak, hanem ők a párzási időszakra szép kék ruhát öltő hímek. Ha sikerül egyet megfognunk, amíg kezünkben tartjuk  jajveszékelve” kvak-kvak” hangokat hallat. Táplálékát férgek, ízeltlábúak  parányi csigák   jelentik,melyekre inkább a délutáni félhomályban kezd vadászni.

A szaporodási időszak elmúltával a kék színük fokozatosan halványodik majd néhány hét múlva visszanyerik eredeti barnaságukat. Ez a 2000 Ft. eszmei értékű védett békafajunk a nyár folyamán messze elkóborol a  vizek mellől. Olykor erdőkben,legelőkön is megtaláljuk. Ha szeretnénk megfogni hatalmas ugrásokkal menekül . Ősszel a vizekhez újra visszatér s az iszapba ássa magát. Téli dermedt állapotából majd csak a „ pacsirták dala” ébreszti fel.

Leginkább a gyepi és az erdei békával téveszthető össze-persze a hímek  amíg viselik kék ruhájukat  biztosan azonosíthatók. Kirándulásainkon  ha lehetőségünk van készítsünk néhány fotót a talált állatról vagy növényről - megörökítve a jellegzetes formákat, színeket majd hazatérve kényelmes körülmények között elvégezhetjük  a pontos határozást.

 

A verőköltő bodobács

Kora tavasztól késő őszig gyakran találkozhatunk ezzel a sokféle népi elnevezéssel illetett ízeltlábúval, de leginkább talán a "suszterbogár" néven nevezik.

Verőköltő bodobács, ez a rovar tudományos neve, a közismert poloskafélékkel áll közeli rokonságban. Már kora tavasszal, illetve tömegesen ősszel találkozhatunk vele. Fák, épületek, ládacsomók, kőrakások, és talán felsorolni is nehéz lenne, hogy milyen helyeken fordulnak elő. Mindig a déli oldalakon gyülekeznek, s néha a százat is megközelíti számuk, amint a bágyadó napsugárban melegszenek.

Általában egy centiméter körüli nagyságú rovar. Színezetében vörös és fekete uralkodik. Jellegzetes riasztó álarchoz hasonlító mintázata alapján jól elkülöníthető a többi bodobácsfajtól. A vörös színe és kellemetlen szaga miatt nem nagyon kedvelik a rovarevő madarak sem. Egyedfejlődése kifejlés, vagyis a lerakott petéből kikelő lárvák nem bábozódnak, hanem tovább növekedve többször vedlenek, míg végső kifejlett állapotukat el nem érik. A bodobácsok tápláléka különböző növényi nedvekből áll, de más ízeltlábúak testnedveit is szívogatják.

Iskolák inszektáriumaiban vagyis rovartenyészeteiben sokáig elélő, sőt szaporodó állat. Télére tehát begyűjthető belőlük vagy tucatnyi, s a biológia iránt érdeklődőknek hasznos megfigyelésekben lehet részük. Eltarthatók lédús gyümölcsökön, így almán, körtén, de kedvelik a hársfa termését, illetve magját is. Ez utóbbi esetében - naponta mohapárnára csepegtetve - vízről gondoskodjunk. A bodobácssokadalomban néha jó néhány, termetre kisebb és fehér színű példánnyal is találkozhatunk. Nem más fajról van szó, csupán a nemrégiben védett, fiatal példányok ezek, melyeknek vörös fekete mintás színezete csak napok múlva alakul ki.