A novemberi jó időt kihasználva 15-db. speciális PVC -csőből készített B-típusú madárodút helyeztünk ki az iskola melletti liget fáira.
Az odúkat már korábban elkészítettük s csak a jó időt vártuk, no meg azt a szabad órát amikor végleges helyükre kirakhattuk a madárlakásokat.
Ezzel a munkával az ökoiskola cím elnyerésére pályázva még csak az első lépést tettük meg. További odúk is készülnek s egy szélesebb körben kerülnek majd kihelyezésre a Szebecse-ér területén. A munkákban a 4-osztály tanulói is kivették részüket . A számozott odúk lakottságát a nyár folyamán fogjuk ellenőrizni.

(as)

Köszöntjük a nyugdíjba vonuló Eta tanító nénit!

Bensőséges ünnepség keretében búcsúztatták el tanítványai, kollégái, Döge Község vezetői a 40 éves pedagógusi szolgálat után megérdemelten nyugdíjba vonuló Révész Gyuláné tanítónőt. Az egykori s mai tanítványai kedves versekkel emlékeztek meg munkájáról, majd fotókon keresztül hozták vissza a régi időket. Agárdy Sándor iskolaigazgató búcsúzott az iskola dolgozói nevében, felidézve a 40 éves életutat. Beszédét a következő gondolatokkal zárta:

"Ne feledd!
Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcunk, de ha a lelkesedés kialszik bennünk, akkor a lelkünk is ráncossá válik. Őrizd meg hát lelkesedésed, fiatalos lendületed. Az ember akár 16 éves, akár 66, csodára szomjazik. Csodára és egy-egy jó szóra. Elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgok szépségén, le tud hajolni szerető szívvel egy-egy parányi bogárhoz, virághoz, le tud hajolni az Istenhez. Szabadon örül az életnek, örülni tud mindennek.

Nyugdíjba vonulásod alkalmából sok szeretettel köszöntünk! Jó egészséget, békés nyugdíjas éveket kívánunk!"

(Agárdi Sándor)

A közelgő halottak napja alkalmából ünnepélyes megemlékezésre került sor a Jánváry-parkban, a II. világháborús emlékmű előtt.
Papp Zsófia 8. osztályos tanuló köszöntője után Kázsmér Alexandra szavalatát hallhattuk. Ezt követően dr. Komoróczki János jegyző úr ünnepi megemlékezése következett.
Az egyházak vezetőinek imádsága után koszorúzásra került sor, majd a háborúban elesettek hozzátartozói, illetve a tanulóifjúság helyezte el mécseseit, virágjait.
Első ízben működött közre az iskolánkban beindult "honvédsuli" néhány egyenruhás tanulója.

(Agárdy Sándor)