Áprily Lajos: Március
A nap tüze,látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta:a csúcsra kiállt.
Csengve,nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fényre kiált.
Régi kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szived ?
|
Szabó Lőrinc: Nyitnikék
Alszik a hóban
a hegy , a völgy:
hallgat az erdő,
hallgat a föld.
A nyár nyitogatta,
temette az ősz:
és volt aki vesztett,
és nincs, aki győz.
Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,
s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,
mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zúzmara.
Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.
Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.
Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan szaporán,mint
éles fuvola.
Az a fuvolás
a Nyitnikék !
Már kezdi is újra
az énekét:
Két füttyre mindig
kvart lefelé:
nem sok,de örülni
ez is elég.
Nyitnikék! Ébred
a hegy, a völgy,
tudom,mire gondol
a néma föld.
Ő volt a szája,
a Nyitnikék,
elmondta a holnap
üzenetét:
Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,
Nyitnikék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!
Nyitni, de- nyitni, de-
nyitni kék!
a telet bírni
illenék!
Bírni és bízni
illenék
Fütyül és elszáll
a Nyitnikék.
Nyitni kék!-fütyülök
utána
s nézek az eltűnő
madárra.
Nyitni kék, fütyülöm
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék.
Mint az a fázó
kis madár,
aki sírja és bírja,
ami fáj,
akinek tele rosszabb,
mint az enyém,
és aki mégis
csupa remény.
Nyitni kék, indulok
nyitni kék,
fog az én szívem
is nyitni még.
A hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szívét:
fütty-fütty-fütty,
nyitni kék, nyitni kék -
Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!
|
|
|
| 
| 