Get Adobe Flash player

A hónap verse

Ölbey Irén: Kisbolt

A szürkeség benn lágy, lila,

akár a múlt. Vaniulia,

 

kávé, szegfűszeg, tea, mák

hinti szét finom illatát.

 

Tüdüdnek Japán s India

borából kell itt innia.

 

Cukrot, rizskását,sót, diót

őríz a három sor fiók.

 

A mérleg mint a hinta ing.

A zsákokból kis bab kacsint.

 

S a zsákok fölött néma csend.

A csengő is csak néha cseng.

 

A szú zenél csak percekig:

az elmúlásról perceg itt.

 

S a bús csendben oly halgatag

mér, mér a boltos, mintha csak

 

halált, sorsot és életet

méricskélne a pult felett.

Halottak napjára emlékezve

Ölbey Irén: Nézd

Nézd,hogy dagad, hogy fut a zöld folyam,
amíg a tengerbe dobja magát.
Mi az ami még gyorsabban rohan?
Az ifjúság.

Nézd a tüzet, mily hetykén énekel,
de lángja fogy és meghal csendesen.
Mi az, ami gyorsabban hamvad el?
A szerelem.

Nézd a csillagot, lobog, áthevül
s mint arany nyíl, úgy száll, de már letűnt.
Mi az, ami gyorsabban elrepül?
Az életünk.

Ölbey Irén: Tarló

Fenn az újhold ezüst sarló,
a kerek ég ezüst tarló,

s azok a szép nagy csillagok:
búza-csonkok.S mintha amott

egy felhő-lány dúdolgatva
búza-szálat tallózgatna.

Ölbey Irén: Lépcsőkön

Lépcsőkön botorkálni le,
mert vár az emberek szíve.

S lépcsőkön botorkálni fel,
hogy legyek Istenhez közel.

Ölbey Irén:Fogjam fel

Piros hajnal, arany dél, vagy kék alkonyat,

fogjam fel, Uram, mindig pillantásodat.

 

Ha szólni akarsz lelkiismeretem

szavával, figyeljek rád hosszan, éberen.

 

Ha kopogtatsz Uram, nyissam ki a kaput

s, ha szomjazom, légy italvizem, s légy a kút.

 

Ha elbukom, Te légy az aki felemelsz.

Te légy bennem a rím, Te légy bennem a vers.

 

S ha elbitangolok, vagy gyötör az aszály,

elveszett bárányodra mindig rám találj.

 

Te légy nekem a tél, tavasz, a nyár, az ősz,

örök ismeretlen és örök ismerős.

 

Mert Te vagy, aki vagy s én csak szolgád vagyok

Uram, s lelkem mélyén tündökölj, ragyogj.

 

 

 

További cikkeink...