Ölbey Irén: Örökség
A szépapáim még nemesek voltak.
Hétszilvafás, úri henyélők. Dzsentrik.
Amijük volt, mindent eltékozoltak.
Rám, bús utódra nem testáltak semmit.
Szegény szívemben szörnyű, szörnyű bűn ég.
-Meggyónom most a hűs alkonyi csöndben-
a tékozlás nagy, mámoros, szent bűnét
koldus unoka, én, én örököltem.
-Meggyónom most a hűs alkonyi csöndben-
a tékozlás nagy, mámoros, szent bűnét
koldus unoka, én, én örököltem.
Az őseim kezén elúsztak szerte
a kék határok, erdők, szőlők, telkek.
Szórom tékozlón én is egyre, egyre,
amim van, ezt a mély csodát: a lelket.