Ölbey Irén: Tégla

2016. november 29. kedd, 14:15 |

Hadd mondjak halk verset terólad én ma
Szelíd és megvetett, rőtszinű tégla.

Oly kicsiny vagy,mégis oly hatalmas.
A karcsú dóm mi más mint téglahalmaz?

Mint minden jónak- ég felé tör vágyad,
Belőled épülnek a büszke házak.

Épül belőled sok,sok pompás város
S ha hívnak,mégy kunyhók rongy falához.

Atomjaid közt irgalmasság lüktet,
Fagytól,hidegtől óvod bús testünket.

Lépcső is vagy. Járunk rajtad le és fel.
S tűröd alázatos,halk békességgel.

S ki gondolná,hogy te vetettél ágyat
A művészetnek és a kultúrának.

Én tisztelője tollnak és ecsetnek,

Megvetett tégla téged is szeretlek.