Get Adobe Flash player

"Áldottak legyenek a füvek és a fák és áldott legyen a földön minden virág, és áldott legyen az út, áldott legyen a kő, mert itt jár halk léptekkel az Üdvözítő." (Ölbey Irén)



MENTORÁLÓ INTÉZMÉNY 

A KÖRNYEZETI - TERMÉSZETISMERETI NEVELÉS
ÉS A TERMÉSZETTUDOMÁNYOS, HOLISZTIKUS
SZEMLÉLET MÓDSZERTANI FEJLESZTÉSE A DÖGEI
ÖLBEY IRÉN ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN.

 

 

 


 

 

 

 

 

 


 


Ma 2021. január 25., hétfő, Pál napja van. Holnap Vanda és Paula napja lesz.

Ki olvas minket?

Oldalainkat 162 vendég böngészi
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa200
mod_vvisit_counterTegnap410
mod_vvisit_counterEzen a héten200
mod_vvisit_counterMúlt héten2784
mod_vvisit_counterEbben a hónapban9810
mod_vvisit_counterA múlt hónapban13977
mod_vvisit_counterEddigi összes látogató999312

Az elmúlt 20 percben Online: 4
A te IP címed: 127.0.0.1
,
Mai dátum: 2021 jan., 25

Kihajtott a hédervári „Árpád tölgy” egy termése az iskolai füvészkertünkben

Hédervár község nyugat Magyarországon Győr és Mosonmagyaróvár között a Szigetközben található Árpád kori település. Ebben a faluban található minden bizonnyal Magyarország legidősebb fája. A legenda szerint Árpád vezér is járt a fa alatt, s lovának kötőféke hagyta a fa törzsén még 907-ben a ma is látható nyomokat.

A kutatók 7-800 évesre becsülik ezt a kocsányos tölgyet. A századok alatt megküzdött tüzekkel, háborúkkal, érte villámcsapás, de megtámadták farontó bogarak és gombák is.

A fa ma is áll, s az erő, a kitartás és a hosszú távú gondolkodás jelképe. A korhadásnak indult famatuzsálem négy óriási ágából hármat már ledöntöttek a viharos szelek. 2007-ben aztán összefogással még sikerült megmenteni a fát, amely évről évre kihajt és termést is hoz. Erről a fáról kaptam 2019 őszén egy darab makkocskát Budapesten a Kertészeti Egyetemen. Dr. Halbrittel András tanár úr hozta el a fa alól. Néhány napon belül elültettem egy vedérbe s a szerszámos házikó déli végében rendszeresen locsolgattam.

Az idén tavasszal a makkocska kihajtott. Már majdnem arasznyi magasságú. Ez látható a képen . Bízom benne, hogy lesz aki később is ápolgatja, öntözi, s felnő –díszeként az iskolai füvészkertünknek. Ezek után szeretném ha a ricsikai 500-év körüli öreg tölgy- amely „Rákóczi-fájaként” ismert szélesebb társadalmi összefogásból szintén megújulhatna. Az ősz folyamán terméséből szeretnék begyűjteni, s talán kicsíráztathatom, és felnevelhetem ezeket az „időutazókat” melyek a távoli múlt egy darabját hozzák át nekünk a mába. (agárdy s.)