Vincze Imre Emil: 55-éves osztálytalálkozónkra

Eljöttünk újra köszönteni Téged

Te mindig fiatal Öreg Iskolánk

Falaid közül ötvenöt éve

Vidáman távozott a ballagó diák

A sors mint a szél, elsodort egymástól

megyéken és országokon át

Emlékeinkben felsejlettél néha

Te kedves régi új „nagy” Iskolánk

Sokunk nem láthatta változásaidat

S most megcsodáltuk,hogy megváltoztál

Termeidet végig látogatva

Elámulva nézett a sok megvénült diák

Az idő elsuhant,hajunk őszbe fordult,

Vonásainkat az idő átszabta

Szemünk ragyogása elhalványult kissé

Lépteinket a sors egyre csak lassítja

Sokan már nem tudtak eljönni Hozzád

Pedig szerettek volna,biztosan tudom

Ők a felhőkről figyelik fejlődésedet

De hidd el ők is szerettek nagyon.