Balatoni emlékeink

2103. július 8-án hajnal 5 órakor 35 tanuló és 7 nevelő indult útnak Fonyódligetre, a Balaton déli partján fekvő Erzsébet táborba. A hosszú utazás után áthaladva az új viadukton végre megcsapott bennünket a csodálatos tó illata.

Kíváncsian érkeztünk a táborba, ahol a zászlófelvonásnál több mint ezer gyerek énekelte a jól ismert Tábori dalt. Már első este csobbantunk a Balatonban, igaz még csak ruhástól, de a víz, a naplemente rabjai lettünk így is. Megkezdődött az igazi tábori élet, ágyneműhúzás, reggeli torna, takarítás, közös étkezések, s a sok-sok program. Kisvonatozás Fonyódra, városnézés, strandolás, éjszakai bátorságpróba, színház, táncház, tábori olimpia, focibajnokság, ki mit tud, tábortűz, szárazföldi és vízi kalandpark, disco és ki tudja hány program várt ránk.

De mi tematikus táborba utaztunk, így naponta kétszer táncóránk volt, ahol rábaközi és mátyusföldi táncokat tanulhattunk, sok-sok énekkel, hangszerbemutatóval. A foglalkozások mellett próbáltunk bekapcsolódni a tábori életbe. Sokszor okoztunk gondot a táborvezetésnek, hogy ott lehessünk a versenyeken és a foglalkozásokon is. De köszönjük Letenyei Gábornak és Óvári Zsoltnak, hogy mindent megtettek a kedvünkért!

Legnagyobb hálánkat fejeztük ki, azzal, hogy a versenyeken kitettünk magunkért, ahogy Zsolti bácsi mondta „sokat maceráltatok, de megérte”. Az Erzsébet kvízt egyedül mi tudtuk hibátlanul megfejteni, a ki mit tudon Vilmán Lacika versmondása első, az alsósok tánca har­madik, a felsősök tánca első helyezést ért el, a zsűri együtt táncolt a kicsikkel, s fergeteges hangulatot varázsoltak a színpadra. Az egyéni olimpián Mikla Zoltán állhatott a dobogó csú­csára a célba rúgás győzteseként. A felsős fiúk a focival értek el sikert, megnyerték a tábori bajnokságot, s ami külön öröm számunkra, hogy Vincze Ottó, a híres futballista segítette őket az utolsó pillanatokban csapatépítő beszélgetéseivel, s megnézte meccsüket. Örök emlék ez a barátság számunkra!

A táborzárást s a búcsúestet némi szomorúság is követte, de ne szomorkodjatok, készülünk jövőre is!

Hazautazásunkat a gyermekszervezet egy badacsonyi hajókirándulással gazdagította, ahol gyönyörködhettünk a táj szépségében, s lehetőségünk volt szeretteinkre gondolni emlékek, ajándékok vásárlásával is.

Kissé szomorúan ültünk fel az autóbuszra s indultunk haza. Útközben még Budapesten is sé­táltunk egy órát, megnézhettük az új Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája csodálatos épületeit és parkjait. Utunk innen már haza vezetett s csak meséljük, meséljük az Erzsébet tábor szép emlékeit!

Köszönöm kollégáim figyelmét, gondoskodását, hogy épen, egészségesen térhetett haza min­den gyerek a táborból.

Külön öröm számomra, hogy a táborvezető és a szakvezető külön megdicsérte gyerekeinket /külön a felsős fiúkat/ viselkedésükért, sportszerűségükért, segítőkészségükért s örömmel várják vissza őket! Büszke vagyok rátok gyerekek, jó volt veletek táborozni! Köszönjük Er­zsébet tábor, köszönjük Fonyódliget!

Baráth Anikó gyermekszervezet vezető