Ölbey Irén: Örökség

2017. január 06. péntek, 11:00 |

A szépapáim még nemesek voltak.
Hétszilvafás, úri henyélők. Dzsentrik.
Amijük volt, mindent eltékozoltak.
Rám, bús utódra nem testáltak semmit.

Szegény szívemben szörnyű, szörnyű bűn ég.
-Meggyónom most a hűs alkonyi csöndben-
a tékozlás nagy, mámoros, szent bűnét
koldus unoka, én, én örököltem.

Az őseim kezén elúsztak szerte

a kék határok, erdők, szőlők, telkek.

Szórom tékozlón én is egyre, egyre,

amim van, ezt a mély csodát: a lelket.