Ölbey Irén : Megállok itt tűnődve
2016. június 03. péntek, 13:24 | 
Egy napon majd a földre
visszalátogatok
s megállok itt tűnődve,
én, messze csillagok
testvére,mintha élnék,
megállok álmatag,
nehéz sóhajjal. Fényét
átszúrja majd a nap
rajtam, mint arany dárda
hegyét. Lágy disztichon
lesz a szelek zúgása
s részeg kortyot iszom
hűs borából. S a fákat
hosszan simogatom.
S mintha a régi bánat,
a régi fájdalom
csapna le rám, a lomha
fényben körüllebeg
s belém markol mardosva
majd az emlékezet:
e tájon,ahol bokrok
karja leng szomjasan,
itt voltam nagyon boldog
s vadul boldogtalan.