Ölbey Irén: Völgy
2014. május 14. szerda, 08:48 | 
Nézd, itt lenne jó élni, ebben
a széttárult völgyben, ahol
sárgarigó és csíz dalol,
s szálló szélben illet lebben.
Zöld repkény futná be a házat,
a kertben sok-sok rózsafa
s hűs dália virítana.
A kutyám Béke vagy Alázat
vagy Szeretet névre hallgatna.
Vagy lehet,hogy három kutyám
lenne s feküdnének tunyán
a napban, csak néha vakkantva.
Élnék, mint a szent, szemlélődve,
s ha eljönnél, új verseket
olvasnék fel halkan neked,
míg alkony terülne a völgyre.
S ha a csillagok kigyúlnának,
elkísérnélek, úgy bizony
és velünk jönne az úton
a Béke, szeretet s Alázat.
No nézd, majdnem elfelejtettem,
egy szelídített őzike
is szökdösne itt s drága,te
azt nagyon szeretnéd a kertben.
S az aranyörvös galambokról
is beszélgessünk egy kicsit
ahogy a begyük fényt iszik,
rájuk szívem szívesen gondol.
Ó itt sok-sok örömem lenne.
Rózsát szemeznék álmatag
vagy eltűnődnék merre vagy.
S így peregne az életem.