Itt a véső és itt a kalapács

s itt e napsütötte szikla, vésd bele

elfogyó léted rohanó perceiben,

az alkonyat tűnő sugárzásában -

a világ dicsősége annyi csak,

mint az a por, amely vésőd alól lehull

s földről nem viszel semmit sem magaddal el,

csak azt, amit másokért tettél

s mindenható szeretet jegyében.