Völgyek felett hangos torokkal

üzenhet a vadásztülök,

Békét kötök az állatokkal,

az erdővel kibékülök.

Rejtőzve már többé nem állok

zsákmánnyal csábító lesen.

Márciusi szalonka-párok

suhanjanak szerelmesen.

Jöhet a bükkös karcsu vadja,

a lenge-lányos őz-alak,

nem puskadörrenés fogadja,

csak egy szelíd "nem bántalak".

Völgyben, vadonban,rónaságon

a békesség bolyong velem.

Csak egy öröm van a világon

s ez az öröm fegyvertelen.

S a régi őz,ki annyi vérrel

pirosított havat, mohát,

s reám nézett rémült szemével,

a régi őz is megbocsát.