Halottja van mindannyiunknak,

hisz percről-percre temetünk,

Vesztett remény mindenik percünk

és gyászmenet az életünk.

Sírhantolunk, gyászolunk mindig,

temetkező szolgák vagyunk!

-Dobjuk el a tettető álcát:

ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek,

undorít meg e sárgolyón...

Hulló levélt hányszor feledtet

a megváltó, a gyilkos ón!...

Óh, hányszor kell a sírra néznünk,

hogy vigasztaljuk önmagunk-

-Dobjuk el a tettető álcát:

Ma ünnep van, ma sírhatunk!...