Get Adobe Flash player

A hónap verse

Ölbey Irén: Völgy

Nézd, itt lenne jó élni, ebben
a széttárult völgyben, ahol
sárgarigó és csíz dalol,
s szálló szélben illet lebben.

Zöld repkény futná be a házat,
a kertben sok-sok rózsafa
s hűs dália virítana.
A kutyám Béke vagy Alázat

vagy Szeretet névre hallgatna.
Vagy lehet,hogy három kutyám
lenne s feküdnének tunyán
a napban, csak néha vakkantva.

Élnék, mint a szent, szemlélődve,
s ha eljönnél, új verseket
olvasnék fel halkan neked,
míg alkony terülne a völgyre.

S ha a csillagok kigyúlnának,
elkísérnélek, úgy bizony
és velünk jönne az úton
a Béke, szeretet s Alázat.

No nézd, majdnem elfelejtettem,
egy szelídített őzike
is szökdösne itt s drága,te
azt nagyon szeretnéd a kertben.

S az aranyörvös galambokról
is beszélgessünk egy kicsit
ahogy a begyük fényt iszik,
rájuk szívem szívesen gondol.

Ó itt sok-sok örömem lenne.
Rózsát szemeznék álmatag
vagy eltűnődnék merre vagy.
S így peregne az életem.

Ölbey Irén: De szép a tavasz

De szép a tavasz,
a napsugaras,
tarka kertben
pille rebben,
jaj de szép is az.

Kis méh döngicsél,
muzsikál a szél,
Zeng a határ,
a kis madár
Istenhez beszél.

Arany fény pereg,
selyem fű remeg,
fenn a kéken
égő égen
habos fellegek.

Zúg a kis patak,
ezüstös a hab,
bohó virág
nézi magát
benne álmatag.

A domboldalon
vígan, szabadon,
száz kis gyerek
fut, hempereg
s boldogok nagyon.

De jó a tavasz,
mint a lágy vigasz
úgy simogat
a drága nap,
jaj de jó is az.

Ölbey Irén: Az apostol

Másé a rév és másé az aranya,
Koldus én vagyok, egyedül magam.
A kert, a mező másoknak terem
Vagyok száműzött, örök nemtelen

Engem Krisztus cégérnek tett ide,
Hogy számon élőn éljen az ige.
Utolsó én az emberek között,
Csak tanítok, csak sebet kötözök.

S megáldom azt, aki engem szidva szid,
S megcsókolom, aki kővel meghajít.
Én dolgozom, hogy körmöm leszakad,
S jutalmam nincs a kerek ég alatt.

Az én utam kietlen elhagyott,
Mert költő, költő s apostol vagyok.
Kenyér vagyok, melyből mindenki tör,
de engem vad,maró éhség gyötör.

Ital vagyok, amit akárki ihat,
De engem az Úr - jaj szomjazni hagy.
Olaj vagyok. Én rólam írva van:
Világítsak s emésszem el magam.

Ölbey Irén: Véső és kalapács

Itt a véső és itt a kalapács
s itt e napsütötte szikla, vésd bele
elfogyó léted rohanó perceiben,
az alkonyat tűnő sugárzásában -
a világ dicsősége annyi csak,
mint az a por, amely vésőd alól lehull
s földről nem viszel semmit sem magaddal el,
csak azt, amit másokért tettél
s mindenható szeretet jegyében.

Áprily Lajos: Fegyvertelen vadász dala

Völgyek felett hangos torokkal
üzenhet a vadásztülök,
Békét kötök az állatokkal,
az erdővel kibékülök.

Rejtőzve már többé nem állok
zsákmánnyal csábító lesen.
Márciusi szalonka-párok
suhanjanak szerelmesen.

Jöhet a bükkös karcsu vadja,
a lenge-lányos őz-alak,
nem puskadörrenés fogadja,
csak egy szelíd "nem bántalak".

Völgyben, vadonban,rónaságon
a békesség bolyong velem.
Csak egy öröm van a világon
s ez az öröm fegyvertelen.

S a régi őz,ki annyi vérrel
pirosított havat, mohát,
s reám nézett rémült szemével,
a régi őz is megbocsát.
További cikkeink...