Get Adobe Flash player

A kökény és a galagonya

 

Egy-egy kirándulás alkalmával derül ki, hogy bár tankönyvekből sokan ismerik, de kevesen kóstolták még az őszi derektől ráncosra húzott kökénybogyókat. E szilvához hasonló, csonthéjas termésű növény hamvasan kéklő termését még egyes helyeken napjainkban is szedik, hogy aztán kissé fanyar, de mégis kellemes ízű lekvárt készítsenek belőle. Lövőpetri községben Szőke Ferenc a kökény „igazi gyümölccsé” való nemesítésében ért el napjainkban figyelemreméltó sikereket. A tavasz beköszöntét jelzi, amikor hófehér sziromruhába öltözött kökénybokrok hajladoznak a sokszor még csípős szélben, s az őszi lombhullás idejét jelenti, ha hamvas kék gyöngyökként virítanak termései a már levéltelen ágacskákról. Igen sokfelé megtalálható. Erdőkben, utak mellett, árokpartokon olykor hosszú sorokban vagy csoportokban nőnek, Szúrós ágtövisei és sűrűn növő ágai igen jó védelmet nyújtanak a bennük menedéket kereső mezei és erdei madaraknak. Sok madárfaj ágvillái rejtekébe építi fészkét is.

Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája…mondogatjuk a versdikét.

Szintén ősz elején érik be termése a Weöres Sándor verse alapján oly gyakorta emlegetett galagonyának is. Réteken, legelőkön bizonyára találkoztok vele. Levelei mélyen karéjosak. Akárcsak a kökényen, a galagonyán is találunk az előzőtől ugyan kisebb és vöröses színű ágtöviseket. Május elején nyíló virágai kellemetlen szagúak. Pirosan fénylő, puha húsú apró almácskákhoz hasonlító termését néha kiránduló gyerekek is szemelgetik, bár nincs jellegzetes jó íze. Télen fontos madáreleség. Ha a kökény és a galagonya terméseit együtt egypár dióbél kíséretében, alufóliába csomagoljuk, s parázson néhány percig sütjük. Kellemes lekvár ízű  csemegét kapunk, melyet  mindig szívesen fogyasztanak a gyerekek őszi kirándulásainkon.